A tisztelet és az alázat szerepe a bizalomépítésben

Úgy alakult, hogy nekem végképp nem volt érzékem mindazokhoz a területekhez és tevékenységekhez, amelyekben a faterom tehetséges volt vagy érdekelte. Ide tartozott a matematika, a fizika, a logikus gondolkodás, a (nép)tánc, a súlyemelés, a foci és a kertészkedés. Ami iránt én mutattam affinitást, mint például a szavak világa, az alkotás, a humor vagy a könnyűzene, számára nem képviseltek túl sok értéket, a humán tudományokat pedig kifejezetten lenézte. Nem nehéz kitalálni, hogy hamar kifogytunk a közös témából…

Tiszteletet, bizalmat várunk el?

Bár az ihlet onnan van, most sem fogok politikával foglalkozni, inkább a társadalmi jelenség és annak vezetési vonatkozásai érdekelnek. Tele vannak az útmenti óriásplakátok azzal a felirattal, hogy mit várunk el egy nemzetközi tárgyalópartnertől: tiszteletet és bizalmat. Ezeket nem kiérdemelni kell véletlenül? Hogy lehet valakit parancsszóra tisztelni, és miként épül fel a bizalom felszólításra? Ez a két tétel pont olyan, amit hosszú ideig tart felébreszteni és egy pillanat műve eljátszani. Mielőtt még bármelyik politikai oldal híve kihúzná magát vagy épp felháborodna: a hozzáállásban tettenérhető arrogancia sajnos általános jelenség, közéletben, munkahelyen, magánéletben egyaránt. 

A keleti ember úgy üdvözli a másikat, hogy rögtön fejet hajt előtte. Vajon miért?