Az elmúlt napokat Isztambulban töltöttem, részben az ICF európai vezetői találkozóján, részben turistaként. Januárban kezdődött a történet, annak is első napján, amikor mérlegeltem, melyik légitársasággal utazzunk: Malév vagy Turkish Airlines. Gondoltam, persze, hogy Malév, jobban bízom a sajátunkban, mint a törökben. Egriként meg főleg. Aztán a folytatást ismerjük, megvettem az új jegyeket a Türk Hava Yollari-nál. Az első meglepetés felszállás után ért, amikor az utóbbi évtizedben fapadosokhoz szoktatott szervezetemet a régi szép időkre emlékeztető étkezéssel kényeztették. A törökmogyorós ropogtatnivalónál ugyanis nem fejeződött be az étkezés. Menükártya érkezett, majd a választás alapján füstölt lazac joghurtos zöldbabbal, mint előétel, töltött padlizsán főételként, majd vaníliás panna cotta került a tálcára. Hat légikísérő sürgölődött. Felszállás és leszállás oda-vissza percre pontosan. Játékszabályaik is vannak az utaskapcsolatban, hogy pontosak lehessenek: a check-in bezár 60 perccel, a beszállás befejeződik 15 perccel az indulás előtt. És ami már nem lepett meg: visszafelé megláttam egy plakáton, hogy a Turkish Airlines 2011-ben Európa legjobb légitársasága volt 18.8 millió szavazattal…
