Miért ismerkedne egy tapasztalt vezető az idegtudománnyal?

Amikor az emberek elkezdenek némi tudást szerezni egy új területen, akkor gyakran előfordul, hogy hirtelen igen magabiztos állításokat fogalmaznak meg. Később, ahogy bővülnek az ismereteik, elkezdik észrevenni egyrészt a komplexitást, másrészt hogy mi mindent nem tudnak. Ekkor aztán beszakad az a nagy önbizalom, ami később attól épül vissza, hogy még több tudást és tapasztalatot szereznek. Ezt a folyamatot nevezi a viselkedéstudomány Dunning-Kruger hatásnak. Nincs ez másként a vezetői tanulás során sem. Ahogy haladnak az egyre gyakorlottabb vezetők előre az úton, úgy szeretnék egyre mélyebben érteni az emberi működést, és fogalmaznak óvatosabban a HR témákkal kapcsolatos jóslásaik terén. Az értékrendjük viszont egyre szilárdabb, és a tapasztalatukra épülő mintázatfelismerő képességük sokat segít az intuitív helyzetértékelésben és döntéshozatalban.

A saját megélések mellett jó esetben volt igényük arra is, hogy a vezetéssel kapcsolatban rendelkezésre álló tudományba is beleszippantsanak, ne kelljen újra feltalálni a kereket. A huszadik századi vezetéselmélet és pszichológia, valamint viszonylag sok kutatási eredmény adhatott némi segítséget az eligazodásban. Megfigyeltem azonban, hogy a szakmai vezetők, különösen a kézzelfogható, egzaktabb területeken dolgozók, bizonyos távolságot tartanak ezektől a társadalomtudományi okosságoktól. Nem mondom, hogy nem hiszik el, de kellő szkepszissel viszonyulnak hozzájuk.

Egyúttal azt is látom, hogy ha természettudományosabb oldalról fogjuk meg a kérdést, és ilyen az idegtudomány, akkor az megemeli a szemükben a tartalom hitelességét. Ha nem csak azt mondjuk, hogy a pszichológusok ezt vagy azt figyelték meg, mert arra könnyen jutnak eszébe ellenpéldák, hanem elmagyarázzuk, hogy az idegrendszerünk működéséből mi minden adódik, akkor azt sokkal jobban be tudják fogadni. A viselkedéstudomány pedig kellően tapasztalati alapú és leíró ahhoz, hogy mindezekhez jól kapcsolódjon. A szerencse az, hogy amit huszadik századi alapon eddig feltételeztünk – elméletek, megfigyelések és kutatások alapján – azt nem cáfolja, hanem inkább megmagyarázza mindaz, amit az agyunk működéséről azóta megtudtunk.

Hát ezért érdemes a tapasztalt vezetőknek ugrani ebbe a témába egy fejest. Itt már nem arról van szó, mint az alapoknál, hogy kábé meg tudjuk mondani, hogy milyen viselkedést érdemes követni egy vezetőnek, hanem arról, hogy miként tanulnak az emberek, mitől várhatunk viselkedésváltozást és mitől nem, hogyan tudjuk őket befolyásolni, melyek a legkritikusabb vezetői viselkedések az agyműködés szempontjából, milyen szisztematikus hibákat véthet az agyunk, és ez hogyan hat saját magunk és mások viselkedésére és döntéseire. Hogy ebből ők mit és hogyan tudnak használni, akár menedzsment csapat szintjén, akár egyénileg, már alaposabban el kell töprengeniük.

Ha cég képviseletében foglalkoztat, hogyan folytathatná tapasztalt menedzsment csapatotok a közös tanulást a leírtak kontextusában, beszéljünk róla bővebben! Az elérhetőségekért kattints ide!

Ez a cikk eredetileg a Tudatos Vezetés Haladóknak című, kétheti LinkedIn hírlevélben jelent meg. Iratkozz fel, ha szeretnél értesülni az új írásokról!