Ebben a korban már túl késő nekem ilyesmibe belekezdeni

Mai írásomat egy kínai színész, pantomimművész és modell, Wang Deshun közelmúltbeli nyilatkozata ihlette: "44 évesen tanultam meg angolul. 49 évesen megalakítottam a saját pantomim csoportomat. 50 évesen mentem először edzőterembe. 57 évesen egy különleges művészeti formát alkottam, az 'élő szobor' néven. 70 évesen kezdtem el igazán dolgozni a testemen. 79 évesen egy divatbemutató kifutóján sétáltam. Ma 88 éves vagyok, és még mindig előre tekintek, még mindig álmodok, és még mindig küzdök. Szóval, amikor azt mondod, túl késő, gondold át újra! Talán ez csak kifogás, hogy ne csinálj semmit. A kor nem akadály, a gondolkodásmód az.” Deshun egyébiránt 2017-ben a Reebok márkanagykövete lett, 85 évesen pedig, három hónap felkészülés után, sikerrel letette a pilótavizsgát (Private Pilot License).

Nem vitatva, hogy nyilván egy kivételről van szó, mindenki nem fogja, és vélhetően nem is tudná követni a példáját. De az is igaz, egy borzalmas idézetet idegányolva, hogy messze “nem csak a húszévesek-é-a-vi-lág”. Sőt, a kapcsolódó közhiedelemmel szemben a sikeres start-up cégeket, vállalkozásokat sem elsősorban fiatalok alapítják. Erről még 2018-ban írtam is egy blogpostot egy Harvard Business Review cikk alapján, mely az USA Statisztikai Hivatala és az MIT Sloan School of Management közös kutatására épült. Alapításkor az amerikai cégtulajdonosok átlagéletkora 42 év volt, iparági eltérésekkel, mert az IT-ban 40, a biotechnológiában 47. A különböző sikermutatók alapján a top 1%-ban lévő cégek átlagos alapítói életkora 45 év, és csak 10% volt a húszas éveiben. Az is érdekes, hogy bár jó néhány emblematikus figura a tech szektorban fiatalon alapította a cégét, az igazi áttörést már középkorúként érték el. További részletek a kutatásról ide kattintva olvashatók.

Nem említve magam egy lapon a nemzetközi üzleti hatalmasságokkal, jómagam ugyan már 26 évesen társalapítója lettem egy kft-nek, az üzlettársam a nálam számottevően több élet- és szakmai tapasztalattal rendelkező kollégám volt. Nélküle esélyem se lett volna olyan üzleti kapcsolatokhoz eljutni, akikkel mi már akkor is dolgoztunk. Első könyvem 30 évesen jelent meg, és bár szakmai oldalról sok pozitív visszajelzést kaptam rá, üzletileg se hozott említésre méltó teljesítményt, és ismertséget se eredményezett. Azt mondanám, hogy az első, jelentősebb elérést hozó produktumomat 39 évesen írtam meg, a Bélás e-könyvet, ami rövidesen eléri a 110 ezer letöltést. Az Act2Manage applikáció alapításakor én 40 éves voltam, a Doktorúr pedig csak egy hajszállal több. Ugyancsak a negyvenes éveim elején találtam rá a sportomra, a biciklizésre, amit azóta is fenn tudtam tartani. 46 évesen írtam és adtam ki menedzsment haikukat, ami bár nem sok vizet zavart a világban, mégiscsak egy olyan műfaj, ami addig nem létezett (oké, igény se volt rá). 50 évesen kezdtem az irományaimat először angol nyelven publikálni. És azt hiszem 51 leszek, amikor rövidesen egy új tartalomkészítési műfajban is ki fogjuk próbálni magunkat.

És egyáltalán nem azt vizionálom, hogy valamikor mostanában lesz, amikor kitesszük hatodik fokozatba a váltót. Ahogy Marsalkó úr, a költő fogalmaz: “Majd pihenek ha öreg leszek, majd ha gyógyszert szedek, majd ha elköltözök otthonba, és kártyázunk köntösbe’ titokba’, ha nem a pólóim lesznek majd kikopva. Ha már nem izgat a bikini és nem izgat a divat, ha már nem izgat majd más, csak a tévé, alvás, evés, ivás, de most látnod kell hogy a világ csodás.”

Nyilván két példából, egy kínai színész és egy magyar vezetőfejlesztő csávó életútjából nem lehet extrapolálni, de egyébként számos további hasonló történetet össze lehetne gyűjteni, akár ismert emberekről, akár hétköznapiakról, mint én is. A fent hivatkozott kutatási adatok azonban már mindenképp beszédesek. Nyugodtan neki lehet, sőt, érdemes is nekivágni az alkotásnak vagy a vállalkozásnak, akárhány éves is az ember. Nem biztos, hogy orbitális üzleti siker lesz belőle, mint az 1890-ben született Harland Sanders esetében, aki miután “volt biztosítási ügynök, tűzoltó, napszámos, villamosvezető és benzinkutas”, 50 évesen kifejlesztette a rántott csirke híres-neves panírját, majd 62 évesen megalapította azt a vállalkozást, melyben “autójával járta az országot étteremről étteremre, hogy főztjével meggyőzze a tulajdonosokat. Ha a válasz kedvező volt, szóbeli egyezséget kötött az étterem vezetőjével, hogy minden, az ő receptje és módszere alapján készült csirke eladása után részesedést kap.” (Wiki) Aztán azóta jó sok ilyen szárnyast betúrtak már az emberek a KFC üzleteiben. Az öreg amúgy 1971-ben exitált a cégből egy szabad szemmel is látható 285 millió dolláros összeggel, majd sajnos 9 évvel később erről a bolygóról is.

Szóval a lényeg: hülyeség, hogy a te korodban már nincs értelme nekivágni. Lehet, hogy csak öt embernek fogsz vele értéket adni, de az is, hogy ötmilliónak. Csak akkor nem érdemes belecsapni a lecsóba, ha már leírtad magad.

Iratkozz fel most a Tudatos Vezetés YouTube csatornára, hogy értesülj az ingyenes hangoskönyv megjelenésekről! Kattints ide: https://www.youtube.com/@TudatosVezetes

• • •

Ha cégvezetőként vagy HR vezetőként szívesen beszélgetnél arról, hogy miként folytathatná egy képzett és tapasztalt menedzseri csapat a vezetői tanulást a viselkedéstudomány és az idegtudomány alapjaira építve (viselkedésváltozás tervezése, elkötelezettség fokozása, hatékonyabb befolyásolás és változásmenedzsment), vagy esetleg szükségét látnád a vezetői csapatotok kohéziójának erősítését, többek között az erősség-alapú munkamegosztás segítségével, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot a cservenyak.tamas@menedzsmentor.com címen!