Tetszik nekem, hogy a Gallup-os kollégák olyan témakörök vizsgálatát is bevállalják alkalomadtán, amivel könnyen darázsfészekbe nyúlhatnak. A nyolcmilliárd diverzitás- és karrierszakértő bolygóján ugyanis jó sokaknak megvan a véleménye arról, hogy leginkább a másik embernek mivel kéne foglalkozni és mivel nem, hol van a helye és hol nincs, mi tisztességes és mi nem, és még hosszasan lehetne sorolni. Ha azonban rendelkezésre állnak idevágó adatok, akkor azok alapján már valamivel értelmesebb beszélgetéseket lehet folytatni.
Egy régebbi felmérés eredményeit be szoktam vinni az emberek vezetésének alapjaival foglalkozó Tudatos Vezetés programunk Motiváció moduljára, melyben tíz tényezőt tettek sorrendbe a válaszadók annak megfelelően, hogy nekik melyik a legfontosabb, és melyik a legkevésbé az. Előtte egyébként ugyanezt elvégeztetem a résztvevőkkel is. Nem lőném itt le a poént, hogy miért is teszek így (az Ettől lesztek jó vezetők, Béláim című remekművemben amúgy kifejtem), viszont kiemelnék a kutatásból egy tényezőt. A férfi válaszadók átlagosan 10-ből a tizedik helyre teszik fontosság tekintetében ezt a tételt: “Megértés és segítség személyes problémák esetén”, míg a nők a harmadikra! A workshopon el is szoktunk azon lamentálni, hogy miért lehet így, és igen gyakran felmerül potenciális okként az, hogy a gyerekekkel kapcsolatban felmerülő problémák vagy betegségek esetén inkább rájuk hárul a helyzet megoldása. Nyilván nem száz százalékban van így, de jellemzően igen.
Egy friss Gallup felmérés adatokkal is szolgál a magyarázathoz (lásd ennek a cikknek az 5. pontját). Háromszor annyi gyermeket nevelő nő, mint férfi számolt be arról, hogy neki kellett kezelnie a közelmúltban váratlan problémákat a gyermekükkel, és ez a munkanapjukat befolyásolta (64% vs. 22%). Közel kétszer annyi nő, mint férfi ért egyet egyértelműen azzal, hogy már komolyan fontolóra vette a munkaóráinak csökkentését a gyermekeihez kötődő feladatai miatt (44% vs, 24%). A férfiaknak csak a 18%-a, a nőknek viszont a 35%-a utasított vissza vagy halasztott el egy előrelépési lehetőséget a munkahelyén családi okokból. És nagyon hasonló arányban merült fel a női és a férfi válaszadókban az, hogy otthagyják a munkahelyüket a gyerekneveléshez köthető felelősségük ellátása okán (38% vs. 15%).
Látható, hogy a gyermekvállalás hatása a munkára és a karrierre mindkét nem esetében számottevő, de a nőknél 2-3-szoros a valószínűsége, hogy erős befolyásoló tényezőként felmerül. Persze azt is észre kell venni az adatokból, hogy nem minden családos ember tapasztalja azt, hogy ezzel nagy gond lenne. A nők kétharmada, a férfiak négyötöde nem utasított vissza előléptetést, és nem tervez munkahelyet váltani a gyermeknevelés kihívásai miatt. A részmunkaidőben dolgozást viszont a nők majdnem fele már fontolgatta, és a férfiaknak is a negyede. Vannak olyan munkahelyek, ahol ez teljesen természetes, míg máshol még mindig abszolút elképzelhetetlen. Sejtésem szerint nagyon függ attól, hogy mennyire keresleti a piac az adott feladatkörben, és attól is, hogy mennyire kőkorszaki a szervezet vezetési kultúrája és gondolkodása. El tudom képzelni, hogy a hibrid munkavégzés lehetősége (a Gallup közelmúltbeli mintájában a távmunkára alkalmas pozíciók kb. felében tudnak a munkatársak ezzel élni) valamennyit csökkent a szorításon, és megkönnyíti a munka, valamint a gyereknevelés és -gondozás összehangolását.
Iratkozz fel most a Tudatos Vezetés YouTube csatornára, hogy értesülj az ingyenes hangoskönyv megjelenésekről! Kattints ide: https://www.youtube.com/@TudatosVezetes
• • •
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.