Erőfeszítés és teljesítmény, mérés és verseny nélkül

Széles körben vallott nézet, az iskolától a munka világáig, hogy az embereket teljesítményméréssel és implicit vagy explicit versenyhelyzetekkel lehet erőfeszítésre, ezáltal pedig teljesítményleadásra sarkallni. Ebben természetesen van is igazság, de messze nem egyértelmű a kérdés. Sokan vannak, akik nem kompetitív alkatok, és olyanok is, akiket a mérési helyzetek egyáltalán nem spannolnak fel, hanem feszélyeznek, sőt szorongást okoznak, vagy akár le is bénítanak. Mindezek pedig a teljesítményt erősen csökkenthetik, és akár még az erőfeszítést is alááshatják. 

A hétvégén nézőként vettünk részt egy sajátos sportversenyen, ahol gyerekek atlétikai számokban indultak, mindenki mindegyikben, több százan. Egyebek mellett attól nézett ki felettébb furcsának az egész, hogy semmiféle mérés nem zajlott, se idő, se magasság, se távolság, de a csapatokban folytatott küzdelmek végén se volt igazán egyértelmű, hogy legyőzött-e bárki bárkit. Megfigyelésem szerint ez azonban nem gátolta a gyerekeket abban, hogy apait-anyait beleadjanak, és képességeiket igyekezzenek kihasználni. Az eltérő alkatúak és adottságúak persze más-más teljesítményt nyújtottak, de egyáltalán nem tűnt úgy, hogy bárki feladta volna akármelyik számot, vagy látványosan elsumákolta volna az egészet. Számomra a legérdekesebb az volt, ahogy a teljesítmény-kontinuum minden sávjában harapható volt az erőfeszítés és a saját magukhoz viszonyított jó eredményre törekvés. És voltak nagy meglepetések is, amikor nagyon nem atletikus alkatúak ügyeskedtek látványosan.

Én speciel sose voltam versengő alkat. Motivált, hogy a saját képességeim lehetőségein belül jól csináljam, ami számomra fontos, de valahogy az eszembe se jutott, hogy másokat kellene felülmúlnom. Nem akarok kollégákat lekörözni a tanításban, inkább azt szeretném, ha a lehető legtöbb hatása lenne a munkámnak. Végképp nem kívánok másnál jobb cikket vagy e-könyvet írni, inkább az érdekel, hogy sikerül-e számottevő olvasóhoz eljuttatni az irományokat, őket pedig elgondolkodtatni. Soha de soha nem jutna eszembe szervezett formában megkerülni biciklivel egy tavat, és akár megelőzni a sporttársak egy részét. De ettől még mindegyik felsorolt tevékenységbe jelentős erőfeszítést teszek, és talán eredménye is van. Valamelyik mérhető, valamelyiket igen nehéz lenne hitelesen és értelmesen mérni.

Nem kérdés, voltak a sportversenyen résztvevő gyerekek között is olyanok, akik elsőként akartak beérni a célba a futószámban, vagy legalábbis a leggyorsabbak között szándékoztak lenni. És ez jól is van így, szüksége van a világnak a versengőkre is az élet számos területén. Megfigyelésemmel és eltöprengésemmel csak arra szerettem volna rámutatni, hogy vannak más utak is, mint a megszokott, és bizony figyelemreméltó eredmények ugyanúgy születhetnek belőlük.