2018. november 8., csütörtök

A siker képlete, ami nincs

Kíváncsian vártam, hogy sorra kerüljön az olvasnivalóim listáján Barabási-Albert László A képlet című könyve. Korábbi írásait, különösen a hálózatok jellemzőiről szólót felettébb érdekesnek találtam annak idején. Megtudtam például, mennyi minden nem normál eloszlást követ, hanem hatványfüggvény szerint oszlik el a világban. Frissen megjelent könyvében a saját csapata és más kutatócsoportok által nagy adatbázisokon végzett elemzések segítségével a sikerhez szükséges hozzávalókat, illetve a siker általános törvényeit próbálta tudományos módszerekkel beazonosítani. Számomra leginkább olyan megállapításokat tudtak tenni és kutatásokkal alátámasztani, amelyeket az ember intuitív módon is érez, és persze minden alól lehet találni kivételt. Ahogy a szerző maga is kijelenti, nem önsegítő könyvről van szó, azaz a cím ellenére nem kapunk se képletet, se receptet a siker előállításához. Rengeteg kutatási és kísérleti eredményt, valamint az amerikai menedzsment-könyvekre jellemző anekdotákat viszont bőven olvashatunk.


Onnan indul az értekezés, hogy a siker nem egyéni, hanem kollektív jelenség. Nem a teljesítményt jelenti, hanem azt, ahogyan a társadalmi környezet reagál rá. Kutatásuk tehát nem terjedt ki azokra a sikerekre, amiket az emberek saját maguk annak látnak, így arra sem, ha valaki büszke a képességére, hogy egyszerre tud hangosat ÉS büdöset szellenteni. A siker tanulmányozásakor a külső visszaigazolást vették alapfeltételnek.

Az alábbi törvényeket fogalmazták meg:

  • “A teljesítmény vonzza a sikert.” Magyarán szólva, ha valamiben képesek vagyunk valós teljesítményt leadni, az valószínűbbé teszi, hogy lesz eredmény, és ezt mások is észreveszik. De a kiemelkedő teljesítmény önmagában nem jelent garanciát a sikerre, gyakran előfordul, hogy a kisebb tehetségű vagy teljesítményű ember lesz sikeresebb, sőt, még az is, hogy a “semmire” lesz valaki híres és sokak által ismert.
  • “Ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.” Ez nagyjából azt jelenti, hogy olyan területeken, amit nem tudunk egzakt módon mérni, mint mondjuk a futást vagy a magasugrást, és rengeteg ilyen terület van a művészetektől az üzleti életben értékesített termékekig és szolgáltatásokig, leginkább azon múlik a siker, hogy kikkel vagy kapcsolatban, ki támogat, milyen közösségek kapják fel vagy épp maradnak érdektelenek a dologgal kapcsolatban. Különösen meghatározó, hogy a kezdeteknél sikerül-e belebotlani némi hátszélbe. És természetesen az sem mindegy a későbbi siker szempontjából, hogy egy nagyszerű innováció ötlete egy türkmenisztáni vagy egy szilícium-völgyi vállalkozó fejéből pattan ki, és hogy kik látnak benne fantáziát a környezetében.
  • “A teljesítmény korlátos, a siker korlátlan.” A top játékosok között nem sok különbség van teljesítmény tekintetében, akármilyen területen is ténykednek. A ranglisták tetején lévők jelentősen kiemelkednek a többiek közül, de köztük már kevés differencia van, legyen szó sportolókról vagy borról. A viszonylag hasonló teljesítmény ellenére a legjobbak legjobbjai mindent visznek.
  • “Alkalmasság x korábbi siker = jövőbeli siker.” Nem túl meglepő, hogy igazán jelentős sikereket azok tudnak elérni, akiknél az alkalmasság együtt jár a siker korábbi bizonyítékával. Preferenciális kapcsolódásnak nevezi a jelenséget, miszerint a siker sikert szül. Ami már sikeres volt egyszer, az nagyobb valószínűséggel vonzza az emberek érdeklődését, bizalmát. Befolyásolnak bennünket mások értékelései és választásai, a vevői minősítések és a toplisták. A népszerű egyre népszerűbb, a híres egyre híresebb, a gazdag egyre gazdagabb lesz. Nyílván ez alól is van kivétel, lásd a látványos bukásokat, magasról nagy eséseket.
  • “Míg a csapat sikere a sokféleségben és az egyensúlyban rejlik, a babérokat mindig egyvalaki aratja le.” Manapság szinte minden siker és komoly teljesítmény mögött csapatok állnak, legyen szó sportról, üzletről vagy tudományos kutatásról. Mégis Steve Jobs vagy Kimi Raikkönen sikeréről beszélünk, hiába dolgoztak százak vagy ezrek az eredményeik elérésén. Ezzel nem tudom, mit lehet kezdeni, de az biztos, hogy egymagunkban nem jutunk túl sokra. Diverz, egymást jól kiegészítő csapatok tudnak nagy dolgokat  elérni, ha ügyesen tudnak együttműködni.
  • “Ha kitartunk, a siker bármikor beüthet.” Statisztikailag nincs kisebb valószínűsége annak, hogy életünk második felében, vagy akár idős korunkban sikerül valami igazán nagyot dobnunk. Nyomni kell tehát kitartóan, amíg csak bírjuk.


Érdekes volt tehát a könyv, de túl sok praktikus segítséget nem tudtam belőle leszűrni. Inkább megerősítette, hogy a sikerhez kell alkalmasság, teljesítmény és kitartás, a nagy sikerhez pedig korábbi siker, és egy jó képességű, motivált tagokból álló, kohézív, vegyes csapat. Emellett a kapcsolatrendszer határozza meg, hogy mekkora focipályán, milyen bajnokságban lehet egyáltalán szerencsét próbálni…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése