2017. április 19., szerda

Bénult várakozás helyett kezdeményezz inkább!

Egy ismerősöm egy formálódó új csapatba került a munkahelyén, értelmes kollégákkal, és a céghez nemrégen került új vezetővel, akire számos oldalról nehezedett nyomás. A csapat által elvégzendő projektek szétosztását várták a felettesüktől, valamint némi operatív segítséget, iránymutatást a feladatokkal kapcsolatban. Ez viszont nem nagyon akart megérkezni. Vezetőjüket inkább stratégiai szintű témakörökkel igyekezett lefoglalni saját főnöke. A csapat várakozott, nőtt bennük a frusztráció. Amikor a vezetőjükkel beszélgettek a projektek leosztásáról, azt mondta, hogy akár ki is lehetne sorsolni közöttük, hiszen még úgysem ismeri őket elég jól a testre szabáshoz. Ez a felvetés borzasztóan felbosszantotta és kiábrándította az én ismerősömet. A vezető iránt eddig kialakult, nem túl magas bizalmi szint még lejjebb süllyedt.


Arról beszélgettünk, hogy milyen cselekvési lehetőségek vannak a kezében, egyszerű csapattagként. Azt találta ki, hogy összehívja a társait, és pontosabban megismerve egymás tapasztalatát, szakmai tudását és motivációját, maguk tesznek javaslatot a projektfelelősök kijelölésére. Tisztázták továbbá, hogy ki miben majd tudja segíteni a kollégáit. Végül pedig készítettek egy táblázatot azzal kapcsolatban, hogy konkrétan milyen támogatásra van szükség a főnöküktől.

Következő lépésként leültek a csapat vezetőjével, hogy megbeszéljék vele, amire jutottak. A feladatleosztást minden további nélkül jóváhagyta, egyetértett az indokokkal. Figyelmesen végighallgatta a táblázat tételeit, és pontosító kérdéseket tett fel. A következő hetekben pedig megfigyelhető volt rajta, hogy számos kéréssel, megállapítással kapcsolatban elkezdett cselekedni, változtatni.

Összefoglalva, annyi történt, hogy egy csapattag, bármiféle kinevezés vagy megbízás nélkül, megelégelte a frusztráló szituációt, kezébe vette a saját sorsuk irányítását, és néhány hét alatt közösen megfordították a helyzetet. Formális vezetőjük, bár értelmes és jó szándékú ember, a sokféle elvárás között pattogva nem jutott el odáig, hogy a saját kollégáit irányba állítsa. Némi kezdeményezőkészséggel azonban az ismerősöm képes volt segítséget nyújtani a vezetője és önmaguk számára. Egyúttal a csapatban meglévő bizonytalanságot és motivációhiányt is sikerült tettvággyá alakítani. A kátyúból kiguruláshoz csak a következő lépést kellett meghatározni, és persze azt meg is tenni.

A tanácsadói munkában egyébként nagyon gyakran előfordul, hogy az ügyfél csak hozzávetőlegesen tudja megfogalmazni a problémáját és az igényeit. Az ilyen esetekben is az a megoldás, hogy az ember összeüt egy javaslatot, és azt tárja a megrendelő elé. A konkretizálás abban is segíti az ügyfelet, hogy pontosabban meg tudja fogalmazni, amit másképp szeretne. A tanácsadás egyik fontos eleme éppen ez, hogy tisztítja a képet, és elindítja a gondolkodást a megoldás irányába.


Neked milyen aktuális problémával kapcsolatban kellene magadhoz ragadni a kezdeményezést, ahelyett, hogy bénultan várakozol?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése