2017. április 14., péntek

A kapcsolat felértékeli a produktumot

A héten sokat ültem dugóban, és azzal szórakoztattam magam, hogy egyik ismerősöm frissen megjelent verseit olvasgattam. Ez elég fura, mert általában nem szeretem, és nem is nagyon értem a verseket. Valahogy mégis felkeltették az érdeklődésemet, lekötötték a figyelmemet, értékesnek találtam, és örültem neki, hogy elolvashattam. De hasonló tapasztalatokat szereztem korábban különféle ismerőseim novellájával, regényeivel, festményeivel, vagy zenéjét hallgatva. Van jó pár borkóstoló, amit sose fogok elfelejteni: leginkább azok, amelyeknél maga a termelő prezentálta a borait. Szepsy István vagy Maurer Oszkár szavai máig a fülemben csengenek. A világon létrejövő temérdek alkotás közül értékesebbnek találom, aminek ismerem a készítőjét. Nem tudom, más is így van-e vele, de gondolom hasonlóan. Egy-egy szakterület felkent specialistájából kinézem, hogy egy hitelesített minőség-skála van a fejében az adott téma tekintetében, de a többiek, az élet szerteágazó területein többnek látnak egy produktumot, ha kapcsolatba kerülnek az alkotójával. Arról nem is beszélve, hogy a saját gyermekeink által készített rajzokról vagy egyéb kézműves termékekről mennyire másképp vélekedünk, mintha azt egy számunkra vadidegen gyártotta volna.


A másik irányban is megfigyeltem ezt a jelenséget. Ha látok egy érdekes színdarabot, vagy olvasok valami izgalmasat, az rögtön kíváncsivá tesz a szereplőkkel és a szerzőkkel kapcsolatban. Ott persze nem alakul ki személyes ismeretség, de az élettörténet áttekintése mégis közelebb visz hozzájuk.

Olyan világot élünk (amit felerősített a Web 2.0, mindenkinek publikációs felületet biztosítva), ahol felszínes rátekintés után bátran címkézik fel minősítő kifejezésekkel mindenki más produktumát. A bor lőre, az írások/filmek/képzőművészeti alkotások szarok, a sportolók bénák, az elvégzett munka értéktelen. Sztratoszférás könyvemben idéztem Parker Palmert, aki szerint minél többet tudsz a másik ember életútjáról, annál kevésbé valószínű, hogy utálni fogod, vagy hogy bizalmatlan leszel vele szemben.

Munkám során gyakran tapasztalom, hogy a vezetők nem fektetnek túl sok energiát munkatársaik és élettörténetük megismerésére, illetve ezek kölcsönös megbeszélésére a csapaton belül. Ezzel elszalasztanak egy rakás lehetőséget, beleértve a bizalomépítést, a testre szabott motivációs eszközök használatát, valamint az egyéni szintű fejlesztést és mentorálást. Ne feledjük, hogy a tehetséges, fiatal munkaerő már sokkal mobilisabb, mint a korábbi generációk fiataljai voltak, és ha elhanyagoljuk vezetői felelősségünk kapcsolati elemét, és csak az eredményekre fókuszálunk, gondjaink lesznek a munkatársak megtartásával.

2 megjegyzés:

  1. Ezert tartunk a mi szervezetunkben ( http://www.enliveningedge.org/ ) havi "Torzs Ter" osszjoveteleket, virtualisan, ahol mindig valaki mas mondje el az eletutjat es, hogy mi vezette hozzank.

    A holakratikus rendszerunkben meg egy "Torzs Ter Fenntarto" szerep is van: https://app.glassfrog.com/roles/6292556

    VálaszTörlés
  2. Köszi a linkeket! Nagyon érdekes oldalnak néz ki az EE, igyekszem majd tanulmányozni! :-)

    VálaszTörlés