2016. június 2., csütörtök

Az eredeti gondolkodók meglepő szokásai

Alex Chinneck installációja Londonban
Adam Grant szervezetpszichológus néhány hónappal ezelőtti TED előadásában azokat nevezi eredeti gondolkodóknak, akik megálmodnak valamilyen új ötletet, és azokat meg is valósítják. Tehát nem az ötletpuffogtatókról meg a más izéjével csalánt verőkről beszél, hogy félreértés ne essék.

Az eredeti gondolkodók tanulmányozása során megállapította, hogy ezek az emberek non-konformisták, tesznek érte, hogy az ötletekből valóság legyen, ők azok, akik kitűnnek és felszólalnak, és akik változást hoznak a világba. Rájuk érdemes fogadni. (Az előadást egy történettel nyitotta, nem lövöm le a poént, de egy saját maga számára felajánlott befektetési lehetőség eredményéről mesélt.)

Hogyan lehet az eredeti gondolkodókat felismerni? Erre vonatkozóan végzett kutatásokat és kísérleteket. Az alábbiakra jutott, meglepetésére:


Nem kapkodnak a feladatokat pánikszerűen megoldani, de nem is hagyják az utolsó pillanatra az elvégzésüket. 

Hagyják egy kicsit inkubálódni, érlelődni a fejükben a problémát/feladatot. Grant saját bevallása szerint az elsőként említett véglet embere, ezért a legutóbbi könyvénél tudatosan fogta magát vissza és halogatta az előrehaladást. Maga is megtapasztalta ennek pozitív hatását a kreativitására. (Milyen érdekes, az első, nyomtatásban megjelent könyvemet én is pihentettem egy évig félúton, most pedig a harmadik elektronikus könyvemet vettem elő, amit másfél éve hagytam félbe… Persze nulla tudatosság volt benne.) Azt mondja, hogy a halogatás káros a hatékonyságra, de előnyös a kreativitás szempontjából. A nagyoknál az figyelhető meg, hogy gyorsan belefognak, de lassan készülnek el a művükkel. Egy különféle iparágakat vizsgáló, több mint 50 termékkategóriára kiterjedő klasszikus felmérés szerint az is kiderült, hogy a piacot megteremtő első fecskék kudarc rátája közel 50%, míg a később piacra lépő továbbfejlesztőké lényegesen alacsonyabb. Sokkal nehezebb valamit a nulláról felépíteni, mint csiszolni más ötletét. Az eredetiséghez tehát nem kell elsőnek lenned, csak különbözőnek és jobbnak.

Vannak kétségeik és félelmeik

Bár sok eredeti gondolkodó a felszínen magabiztosnak tűnik, de a színfalak mögött bizony ott vannak a kétségek, mint bárki másban. Csak nem ugyanúgy kezelik azokat, mint a többiek. Kétféle kétségről beszél az előadó. Az egyik az önmagunkban kételkedés, ami bénító. A másik az ötletben kételkedés, ami energizál és tesztelésre serkent. Először azt gondoljuk, hogy valami nagyszerűt találtunk ki. Aztán rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű ez, mint amilyennek először kinézett. Majd megállapítjuk, hogy szar az ötlet. A többség aztán magára is veszi, hogy akkor ő is az. Az eredeti gondolkodók viszont tudják, hogy az első pár vázlat általában szar még, tehát egyszerűen csak arra következtetnek, hogy még nincs meg a jó megoldás. És persze ők is félnek a kudarctól, mint bárki más, de attól még jobban félnek, hogy meg se próbálják. A legjobban nem azt bánjuk, amit megtettünk, hanem amit nem tettünk meg. 

Sok rossz ötletük van.

Az emberek 85%-a el se mondja az ötleteit, attól tartva, hogy hülyeségnek tartja a környezete. Az eredeti gondolkodóknak viszont van sok hülye ötlete. Edisonra se az idióta beszélő baba miatt emlékezünk hanem a villanykörte okán. A legeredetibbek azok, akik a legtöbbször álltak fejre, mert ők azok, akik a legtöbbször próbálkoztak. Érdekes statisztikailag, hogy azokról a zeneszerzőkről írtak a legtöbbet, és azoknak a zenéit játsszák sokat, akik a legtöbb művet írták. Minél többet termeltek, annál nagyobb esélyük volt egy mesterműre. Persze vannak kivételes zsenik is, de a legtöbbünk úgy lehet kreatívabb, hogy több ötletet generál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése