2014. május 14., szerda

Már többnyire nem a végzettség számít, hanem a készségek és a tapasztalat

A múltkor összejöttünk bográcsozni, három autószerelő és egy angoltanár. Kiderült, hogy egyikőnk se a szakmáját űzte az elmúlt másfél évtizedben. Az új konyhabútorunkat pedig egy műszerész gyártotta, aki húsz éve az asztalosiparban utazik. Igényesen burkolt és festett nekünk egy úriember, aki egyébiránt villanyszerelő. Tele vannak a cégek értékesítési, marketing és HR vezetői pozíciói mérnökökkel, tanárokkal, sőt akár orvosokkal, akik a munkahelyen gyűjtötték be releváns tapasztalataikat és ismereteiket, nem az iskolában. Aztán ott van az a rengeteg munka, ami elméletben, tehát az oktatási rendszerben nem is létezik, csak a gyakorlatban. Jómagam szinte csak ilyeneket űztem, de az informatikai iparágban is számos efféle munkakör van.

Hazánkban valami bűvös csodálat övezi a végzettségeket, mintha sok minden múlna azon, hogy az illető végigbulizott és/vagy végigbukdácsolt 3-10 évet egy felsőoktatási intézményben. Kétségkívül, elsajátított egy olyan készséget, melynek segítségével pár nap alatt be tud tölteni a fejébe addig teljesen ismeretlen tartalmakat, és ennek valóban némi hasznát tudja venni egy új munkahelyen, ahol végképp nem ért semmihez, ami ott zajlik. Arról nem is beszélve, hogy az alapismereteket leszámítva (mert a fizika vagy a biológia alapvetései nem változnak meg gyökeresen pár évente) 5-10 év távlatában már jó része elavultnak számít az iskolában begyűjtött ismereteknek.


Amikor a kortársaimmal úgymond "pályát választottunk" annak idején, 20-25 évvel ezelőtt, vagy nem is léteztek, vagy még akkor nem hallottunk azokról a munkaterületekről, ahol most a régi általános iskolás osztálytársak dolgoznak. Van élelmiszeripari adalékanyagokat értékesítő key account manager, szoftverfejlesztő cég tulajdonosa, fejvadász, hangmérnök, kulturális intézmény PR-osa, HR vezető, globális marketingigazgató, gyógyszeripari termékmenedzser, kormányhivatali osztályvezető, információs tiszt és céges COO. Hogy a mostanában vezetőfejlesztő csoportjaimba járó, átlagosan vagy tíz évvel fiatalabb résztvevőket már ne is említsem: kevesen válaszolták gyerekként a "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre, hogy projekt menedzser, pályázati tanácsadó, product owner, scrum master, continuous improvement specialista vagy SEO szakértő.

Ezzel persze nem akarom azt implikálni, hogy innentől ne orvosok gyógyítsanak bennünket vagy ne építészek tervezzék a házainkat, de az élet számos területén többet érünk egy tapasztalt és gyakorlott, napra kész ismeretekkel rendelkező, elkötelezett "szakmán kívülivel", mint egy végzettséget felmutatni ugyan képes, de befásult, vagy a korral nem haladó szakmabelivel.

A munkaerőpiac, legalábbis a versenyszférában, ezt már elég jól demonstrálta. Már a kilencvenes években is inkább felvettek egy értelmes, angolul vagy németül beszélő mérnököt és kiképezték könyvvizsgálónak, minthogy arra vártak volna, hogy valahonnan ott terem kellő létszámú, ugyanilyen kvalitású, gazdasági végzettségű ember. Értékesítő és marketinges kiválasztásánál is inkább a készségeket, a gyakorlatot és a fejlődési potenciált nézték, hiszen akkor még nem is nagyon volt releváns szak az egyetemeken és főiskolákon. Aztán amikor már volt és ontotta ki a felsőoktatás a marketing és kommunikáció szakos fiatalokat, akkor továbbra is a készségeket, a gyakorlatot és a fejlődési potenciált vizsgálták a szelekció során.

A lényeg, hogy egy végzettséggel önmagában nem sokra megyünk. Muszáj gyakorlati tudást és tapasztalatot gyűjtögetni, sikereket és eredményeket elérni, különben elmegy mellettünk a világ és csak csodálkozunk, hogy egyre kevésbé esnek hasra a végzettségünktől.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nálunk a családi vállalkozásban apukámat kellett arról meggyőznöm, hogy inkább egy diplomával nem, de tapasztalattal rendelkező, motivált és igyekvő alkalmazottat fizessünk meg jól, mint egy diplomás, de csak a napi 8 órát (vagy még annyit sem), magától elszállt munkavállalót alkalmazzunk. Az ő idejükben még sokkal többet jelentett a diploma, több tudást és még több tapasztalatot adott, továbbá nem változott ilyen gyorsasággal a világ. A diplomával megszerzett tudás régebben több évig, ha nem évtizedekig használható volt.
    Ma a mobilitás, rugalmasság, jó felfogó- és alkalmazkodóképesség sokkal többet jelent. Mint ahogyan egy jó ötlettel könnyen lehetsz milliomos, míg régebben a maradj a helyeden, és dolgozz keményen, és majd feljebb jutsz a ranglétrán elv dívott. ;)
    Sok évembe és energiámba került apukám látásmódjának a megváltoztatása, pedig ő még haladó szellemiségű is. :)
    Ugyanakkor egy új alkalmazott felvételénél mindig gondban vagyok, mert a szorgalmat, motivációt, lelkesedést nem igazán tudom mérni egy-egy jelentkezőnél. :(

    VálaszTörlés