2014. március 3., hétfő

Az üvöltés működik, a megbeszélés nem

A vezetői tréningnapok elején meg szoktam kérdezni a résztvevőktől, hogy az elmúlt egy hónapban mit próbáltak ki a tanultakból és milyen tapasztalatokat szereztek. Egyszer egy résztvevő a következőről számolt be: megbeszélte a kollégákkal, hogy a gyártás során keletkező selejteket szedjék ki a késztermékek közül. Másnap ugyanúgy benne voltak. Ismét összehívta őket és megint megbeszélték. Harmadnap is így történt, mint a népmesében. Akkor aztán leüvöltötte a fejüket, és innentől kezdve kiszedték a hibás darabokat a gyűjtőládából. A tanult okosság tehát nem vált be.

Számos oka lehet annak, hogy miért nem sikerül finomabb módszerekkel a munkatársak viselkedésére hatni, például:
  • valóban reménytelen esetek
  • sajnos az iskolában és munkahelyeiken is úgy szocializálódtak, hogy el se éri az ingerküszöbüket a normális hangnem
  • az adott vezetőtől nem ehhez vannak szokva, így nem érezték a kérés súlyát
  • teljesen motiválatlanok, utálják a munkájukat vagy a munkahelyüket
  • a vezetőnek nem sikerült hatékonyan és egyértelműen kommunikálnia az elvárást
  • tényleg működésképtelenek a tanított vezetési módszerek: a termelésben dolgozókat ütni-vágni kell, különben nem dolgoznak

Mindenki kiválaszthatja a számára szimpatikusat, bizonyítékom egyikre sincs a leírt szituációban. Gyakran tapasztalom azonban termelési területen dolgozó, betanított munkásokat közvetlenül irányító vezetőknél azt a mélyen gyökerező meggyőződést, hogy ezekkel az emberekkel alapvetően csak korbáccsal lehet bánni. Nem is csoda, mert alacsony a fizetésük, leginkább elkerülni akarják a munkát, felelősséget pedig végképp nem vállalnak. Na jó, van 1 százalék, aki különb. Azaz erősen felülreprezentáltak a McGregor-féle X elmélet hívei ebben a vezetői körben. Elsőre le is vonhatjuk a következtetést, hogy ez érthető, hiszen alacsonyan kvalifikált, rosszul fizetett, sok esetben egyszerűbb gondolkodású emberekkel van dolguk a mindennapokban. És persze panaszkodnak, hogyha kiteszik a lábukat az üzemből, cincognak az egerek, megy a lazaság, nem jönnek a számok.

Találkozom azonban olyan termelési üzem- vagy műszakvezetőkkel is, akik egyáltalán nem így gondolkodnak. Bár ők is fontosnak tartják, hogy egyértelmű elvárásokkal, a szabályok betartatásával, következetes rendtartással és szükség esetén büntetésekkel operáljanak, képesek hinni az embereikben, fejleszteni őket és felelősséget bízni rájuk. Aki végképp nem áll be a sorba, attól pedig megválnak. Tehát egyes cégeknél mégis működik az üvöltés nélküli vezetés gyártási környezetben is. Sőt, olyat is tapasztaltam már, hogy ugyanannál a vállalatnál van példa mindkét vezetői hozzáállásra. Ott már nehezen magyarázkodhatunk azzal, hogy az egyik műszakban csak hülyék vannak, a másikban meg csak értelmesek.

Nem könnyű az X-es gondolkodású menedzsereknek elindulni a vezetői tanulásban, mert nagyon alapvető hiedelmeiket piszkáljuk meg a képzéseken. Tanulmányaik során zömmel ezt a hozzáállást tapasztalták tanáraiktól. Valószínűleg sose volt ettől eltérő viselkedésű felettesük, csak ilyen példát láttak. A biorobotként kezelt, utasítgatott, lekiabált munkások pedig pontosan úgy fognak viselkedni, amilyen működést kinéznek belőlük. Kevés pénzért, sprőd elbánásért a minimumot hozzák ki magukból, nulla felelősségvállalás mellett. A vezető pedig megkapja a visszaigazolást: ők csak ennyire képesek. Ha pedig megpróbálkozik valami más megközelítéssel, az emberek csak csodálkoznak, hogy mi történt. És mivel az első pár kísérlet nem válik be, jön a konklúzió, miszerint az üvöltés működik, a beszélgetés nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése