2014. január 24., péntek

"És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!"*

Járjuk az iskolákat sorra, szeptemberben aktuálissá válik a nagyobbiknál. Tegnap este megütötte a fülemet az egyik tanító néni gondolata, ami szerint abban az iskolában a gyerekek akarati, önálló célkitűzési, cselekvési és alkotási készségere is fókuszálnak az ismeretszerzés és más egyebek mellett. Nekem nincs olyan emlékem, hogy az iskolában próbálták volna az én ilyen természetű képességeimet izmosítani. Nemigen volt senki kíváncsi arra, hogy mit akarok vagy milyen célokat tűznék magam elé. A cselekvésre is legfeljebb annyiban, hogy maradjak csendben, figyeljek oda, tanuljam be és ismételjem vissza. Valahol itt lehet a kutya elásva abban a tekintetben, hogy manapság rengeteg emberrel találkozom, aki megáll a problémafelvetés szintjén, esetleg a vágyait meg tudja fogalmazni. Célkitűzés már sokkal ritkább, cselekvésről már nem is beszélve.


Scott Belsky a globális kreatív ipar egyik fontos közösségének alapítója (Behance Network) könyvében azt állítja, hogy nagyjából 1%-ban számít az ötlet, 99%-ban a megvalósítás. Számos esetben nem is az eredeti ötletből lesz nagy durranás, hanem abból, amikor valaki azt továbbfejleszti vagy más kontextusban felhasználja. Az érintőképernyőt is már réges-régen megalkotta a Xerox, mire aztán a szórakoztatóelektronika-ipar talált neki olyan jellegű értelmet, ami készülékek millióiban tette azt felhasználhatóvá. Rengeteg vállalkozás lesz úgy sikeres, hogy egy már meglévő ötletet vagy koncepciót másképp vagy ad abszurdum sokkal jobban meg tud valósítani, mint ahogy az eredeti működik. Akik elvérzenek, többnyire a megvalósítást nem képesek megfelelően kivitelezni.

Egyik anyai nagybátyám már a nyolcvanas években mesélt nekem a Balaton-parton a találmányáról, ami autóba szerelhető (nem GPS alapú) navigációs berendezés volt. Kivitte egyszer a prototípust a frankfurti vásárra, és mellé tette a sokkal kevésbé fejlett, akkor Németországban kapható készüléket, "szar" felirattal. De hiába volt korát és a nyugati technológiát egyaránt megelőző terméke, nem jutott oda, hogy szabadalmaztassa és sorozatgyártásba vigye. Nem volt pénze a világszintű szabadalomra, anélkül meg nem merte elkezdeni gyártani. És itt el is akadt a dolog. Aztán jött az akkor még méregdrága GPS technológia, amiről elég hamar értesültem, mert együtt fociztam egy régi ismerőssel, aki nemzetközi tudományos projektekben már használta. Megint eltelt pár év, és valaki összekombinálta a GPS-t és a térképet, most meg már pár tízezerért hozzájuthatunk egy ilyen eszközhöz, vagy a telefonunkon is működik már ilyen program.

Munkám során gyakran előfordul, hogy a vezetőknek abban kell segíteni, hogy (miként Dobay kolléga szokta mondani) a "tudja" és a "csinálja" közötti szakadékot áthidaljuk. A "nem tudja" és a "tudja" között relatíve könnyű az út, de a következő lépés, a gyakorlatba ültetés már sokkal nehezebb. Személy szerint nekem már elég sok ilyet sikerült véghezvinnem, de persze ugyanúgy vannak elakadásaim, mint bárki másnak, legfeljebb kevesebb olyan, aminél tényleg bedugul a cső. Egyes barátaim el is csodálkoznak, hogy miként lehetséges ez, hiszen a munkában pont ilyen esetekkel foglalkozom. Nálam a mozgás és az egészséges életmód ilyen, hisz mindennek ellent tudok állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem… Mégis, ha kitartóan keresi az ember a fogást a problémán, el tud jutni arra, hogy ha másként nem is, baby-step-ekkel elindul a jó irányba. Ha a szokványos próbálkozások mind kudarcba fulladnak, kell lennie nem szokványos megoldásnak is.

Persze a cselekvés sem garantálja mindig a sikert, hiszen annak során derülhet fény az ötlet hiányosságaira is. A nagy feltalálók is alapvetően nagy kísérletezők voltak, gyűjtötték a rengeteg megoldást arra, hogy miképp nem működik valami. Aztán egyszer csak bejött. De a hétköznapi embernél is így van: sokat kell próbálkozni, stagnálni, vergődni, néha fejre állni, mire eredmény van. Na ezért van szükség akaratunk, célkitűzési és megvalósítási készségünk fejlesztésére már kisgyerekkortól kezdve. Igaz, később is szert tehetünk ezekre a képességekre, csak jobban fog fájni a tanulási folyamat.


*idézet Váci Mihály verséből

3 megjegyzés:

  1. A Xerox különösen jó példa, megvolt náluk már az ablakozós technika és az egér is, mégsem ők profitáltak belőle.

    VálaszTörlés
  2. "Munkám során gyakran előfordul, hogy a vezetőknek abban kell segíteni, hogy (miként Dobay kolléga szokta mondani) a "tudja" és a "csinálja" közötti szakadékot áthidaljuk."

    ha jól értem, akkor itt kb erről van szó: "A goal without an action plan is a daydream". Ha ezt sikerül az emberek fejébe valahogy belevinni, példákkal vagy mással segítve, ha ezt megértik, akkor azzal lehet változást elérni.





    "Számos esetben nem is az eredeti ötletből lesz nagy durranás, hanem abból, amikor valaki azt továbbfejleszti vagy más kontextusban felhasználja"


    Erről Bojár Gábor jut eszembe. Egyik előadásán hallottam tőle ezeket a gondolatokat, most rákeresve találtam is erről valamit:

    "Érdemes tehát odafigyelni Bojár Gábor gondolataira. Szerinte az ötlet maga irreleváns. A világ legsikeresebb IT cégei semmi merőben újat nem csináltak. Általában megvalósították valaki másnak az ötletét. Véleménye szerint az új ötletek 90%-a nem válik be. Nem a nagy ötlet a lényeg, hanem az ötletelés képessége a fontos, a kreativitás. Az első után még sok ötlet kell a sikerhez"

    http://evinet.hu/2011/06/uzleti-otlet-mindenek-felett/


    raki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még egy idézet a jelzett linkről:

      "És azt is elmesélte – szerényen előadott, élvezetes – előadásában, hogy bizony az ő első üzleti ötlete és próbálkozása sem jött be, bukás lett belőle. És – többek között – pont arról ismerszik meg a vállalkozó, hogy kibírja-e a vereségeket"

      Ezt még annyival egészíteném ki, hogy azon az előadáson, ahol én voltam, volt még egy gondolata, ami nagyon benne ragadt a fejemben. Valahogy úgy hangzott, hogy sok vállalkozó panaszkodik, hogy nem jut forráshoz az ötletéhez. Erre Bojár azt mondta, hogy egyrészt nagyon sok forrás van a piacon, ami keresi az életképes vállalkozókhoz, vállalkozásokhoz az utat, másrészt, az a vállalkozó, aki nem tud pénzt, forrást szerezni, az nem vállalkozó. Mert a vállalkozó egyik legfontosabb feladata pont ez.

      ( ja és még azt is mondta Bojár Gábor, hogy minden előadáson ugyanazt adja elő :-) )


      raki

      Törlés