2013. október 21., hétfő

Néhány apróság, amit a japánoktól elleshetnénk


Amikor külföldön járok, mindig igyekszem magamba szívni néhány tanulságot, akár saját épülésemre, akár a vezetés tárgykörében. Az elmúlt héten Japánban jártunk turistaként és baráti látogatáson, így ott is számos emlékezetes élményt sikerült begyűjteni. Persze a vezetők működésére nem volt lehetőségem rálátni, csak a mindennapokból vonhattam le néhány következtetést. Nem szeretnék ebben a bejegyzésben a japánok vezetési módszereivel foglalkozni. Azt tudjuk, hogy a Toyota Production System és a Lean elvei a gyártás területén meghódították a világot, akár egységében, akár egyes elemeit alkalmazva. Akit mélyebben érdekel a dolog, olvassa el például Jeffrey Liker: A Toyota módszer c. könyvét, és ott megtalálja a 14 alapelv részletes leírását. Azt is tudjuk továbbá, hogy a lean-t nem csak termelési környezetben, hanem egyes szolgáltatócégeknél, sőt még a szoftverfejlesztésben is alkalmazzák. De arról is hallottunk már, anélkül, hogy lennének személyes tapasztalataink, hogy a japán tradíció szerint a munkahelyhez élethosszig hűnek kell maradni, a munkahelyi közösséget a család elé rendelik, rendkívül sok órát dolgoznak, és a felettes tekintélyét feltétlenül elfogadják. Ezek már nem biztos, hogy olyan szimpatikusak egy európai szemlélőnek. Mindebből a turista azért nem sokat érzékel.


Ami viszont egyből szembetűnik, hogy rend és tisztaság van. Annak ellenére például, hogy az utcán gyakorlatilag nem találsz kukát, legfeljebb az italautomaták mellett egy szelektív gyűjtőt. Minden egyén vállalja a felelősséget azért, hogy a szemetétől a megfelelő helyen szabaduljon meg (akár otthon). Nem a másikra mutogat, hogy majd a takarító felszedi, ez a dolga. Hiába a tömeg, rendezetten haladnak, a gyorsabbaknak utat engednek a mozgólépcsőn, sorban állnak mindenütt. Tekintettel vannak másokra. A kerekes székes utashoz kiszáll a buszsofőr, előhúzza a rámpát, feltolja a járműre. A többi ember türelmesen megvárja. Minden metróállomáson van mellékhelyiség, ami ráadásul tiszta és nem büdös. Nyílván nem magától, hanem a gyakori takarítástól. Amikor befut a HÉV szerelvény a végállomásra, néhány dolgozó már ott várakozik, és minden járat indulása előtt gyorsan felszedi a szemetet, kitakarít.

A takarítói munkát is, mint ahogy bármi mást, láthatóan nem szégyellik, felelősséggel és alapossággal végzik el. A munkának becsülete van, akármi is az. Egyszer egy kifejezetten jól öltözött, leginkább bankárnak vagy valami más üzletembernek kinéző embert láttunk az utcán. Hajviselete, szemüvege, arcvonásai is erre engedtek következtetni. A munkája azonban az volt, hogy egy reklámtáblát tartott. Az építkezéseken is rend és tisztaság van, igyekeznek a lehető leggyorsabban, mégis nagy alapossággal és a lehető legkisebb környezeti zavarkeltéssel ténykedni.

Egyik reggel pont kilenc óra körül haladtunk el gyalogosan két nagy irodaház mellett. Mint kaptárba a méhek, úgy haladtak a dolgozók a bejárat felé. Első meglepetésünk az volt, hogy a szűk és nem túl forgalmas utcák ellenére néhányan az autók megállításával segítették az úton történő áthaladást, mint nálunk az iskolák előtt. A második pedig az, hogy egy-egy középkorú, vezetőnek tűnő illető személyesen köszöntötte a munkába érkező kollégáit. Lehet, hogy aztán bent erős a hierarchia, de reggel kijön a főnök és tiszteletét fejezi ki. De azzal is a másik emberre vannak tekintettel, hogy a metrókocsiban nem telefonál senki, nem csörögnek a készülékek. Vagy nyomkodják csendesen, vagy alszanak. Minden emberi interakciót áthat, hogy a másik ember felé tisztelettel fordulnak. Ezt még úgy is lehet érezni, hogy az ember nem ért egy kukkot se a beszédből.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, és ez a pontosság. Fontos eszköze a bizalom építésének, hogy lehet számítani az ígéretekre. Az utazási iroda ajtaját másodperc pontossággal, 8.15-kor nyitották ki. Hacsak nincs valami extrém időjárási körülmény vagy baleset, a metró, a HÉV, a vonat percre pontosan indul. Pedig van némi komplexitás egy főváros 36 millió lakosú agglomerációjában.

Nem mondom, hogy át kellene venni egy az egyben a japán munkakultúrát. Az említett néhány elem viszont bárki számára könnyen implementálható. Az igényesség a saját környezetünkre, a személyes felelősségvállalás, az alapos munkavégzés, a másik iránti tisztelet kifejezése, és a pontosság is mind hozzájárulnak ahhoz, hogy akár mi magunk, akár a területünk vagy cégünk kiemelkedjen az átlagból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése