2013. június 24., hétfő

Rád milyen vezetőként fognak emlékezni?

A napokban több vezetőképzési résztvevőmmel beszélgettünk arról, hogy milyen szerencsések azok, akiknek volt szerencséjük jó vezetői példát személyesen megtapasztalni. Sokkal könnyebb később a vezetői fejlődés, ha vissza lehet nyúlni saját pozitív élményekhez.

Elgondolkodtam, majd örömmel bukkantam rá, hogy nekem is volt olyan vezetőm, ráadásul az első céges főnököm, aki több szempontból is ilyen volt. Először is, bármilyen zöldfülű voltam, bedobott a mély vízbe, és úgy éreztem, hogy bízik bennem. Bár rettentő elfoglalt volt, rendszeresen szánt rám időt. Tanított is, visszajelzést is adott, beszélgetett is velem a dilemmáimról. Akár formálisan, megbeszélések keretei között, akár az ügyfelekhez utazva az autóban. Aztán visszafelé a megszerzett tapasztalatokról reflektáltunk és a következő teendőket beszéltük meg. Mindig először nekem kellett az ajánlatokat, riportokat, munkaterveket összeállítani saját képességeim alapján, aztán az általa tett javításokat beépíteni.

Bár az ajtaja sokszor nyitva állt, és lehetett hozzá menni kérdezni (kivéve amikor tárgyalt vagy valamilyen elmélyült munkát végzett), gyakran mondta, hogy "Don't come to me with the problem, come to me with the solution!", azaz ne a problémával gyere, hanem a megoldással. Arra kényszerített tehát mindenkit, hogy először használja az agytekervényeit, majd aztán beszélje meg vele a problémát és a lehetséges válaszokat. Ha csoportos problémamegoldásról volt szó, mindenki véleményét kikérte, azokét is, akik minimális tapasztalattal rendelkeztek. Amikor konfliktusokat érzékelt, nem várta, hogy magától megoldódnak, hanem egy asztalhoz ültette az érdekelteket és segített nekik egymást jobban megérteni.


Első munkahelyemen, bár itt még a 90-es évekről beszélünk, teljesen természetes volt, hogy komolyan vesszük a teljesítményértékelő beszélgetést. Próbaidő után is volt egy, aztán a félévi köztes értékelés, majd az év végi, ahol a következő évre vonatkozó munkaköri változásokat és fizetési megállapodást tettük. Anélkül nem is ültünk le, hogy a vezető és a beosztott egyaránt kitöltötte ugyanazt az értékelő lapot. Először én mondtam el, aztán ő. Mindig a fejlődés volt a fókuszban, akár a készségek területén, akár új projektekkel kapcsolatban, akár egy következő, magasabb felelősséggel bíró pozíció tekintetében. A visszajelzéskor mindig konkrét eseteket idézett vissza, sosem ítélkezett általánosságban. Nem is nagyon érzett az ember kényszert a kritikával vitatkozni.

A teljesítményértékelő beszélgetéseket ezek alapján én mindig vártam. Tanultam belőle, megerősítést kaptam, és minden évben jelentősen előrébb rúgtuk a labdát az elvárások és a felelősségek tekintetében. Amikor új dolgokat, rendszereket, folyamatokat kellett kitalálni, mindig csak a kereteket kaptam meg, és én hoztam a javaslatokat, amit aztán megrágtunk közösen. Nem gondolkodott helyettem, csak velem együtt, amikor már előjöttem a munkám eredményével.

Most már látom, hogy coach szemléletű vezetőhöz volt szerencsém, és ezt tényleg nagyra kell értékelnem. Szerintem másfél-kétszer olyan tempóban fejlődtem ahhoz képest, mint ha nem lett volna ilyen felettesem. Mintha egy másik 3-4 éves főiskolát is elvégeztem volna az első után, immáron a való életre és munkára felkészítőt.

A KPMG Akadémia Executive Coach és Mentor Akadémiájának első évfolyamára még többnyire olyan résztvevők jelentkeztek, akik coachként kívánták folytatni pályafutásukat. Az utóbbi néhány évfolyamon már egyértelműen azok a vállalati vezetők vagy cégtulajdonosok voltak túlnyomó többségben, akiknek eszük ágában sem volt karriert módosítani. Egyszerűen az volt a céljuk, hogy coach szemléletű vezetővé váljanak. És erre hajlandóak voltak 15 db csütörtöki napjukat beáldozni, négy hónapos időkeretben. Ennyi időre bizony szükség van, hogy stabilan magukba szívják a coaching lényegét, aztán utána jön az igazi gyakorlás, a napi munkába és viselkedésbe építés.

Október 10-én indul az Executive Coach és Mentor Akadémia 8. évfolyama. Van még néhány szabad hely, ezen a linken lehet részletes tájékoztatást kapni és jelentkezni. Az oktatói csapatban évek óta nekem is van szerepem: a Coaching szemléletű vezetés és A coaching etikai dilemmái c. modulokat tartom.

És akkor végül a kérdésem még egyszer: rád milyen vezetőként fognak emlékezni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése