2013. április 22., hétfő

Igen, én rontottam el. Elnézést.

Vezetőként ingoványos területen mozgunk, folyamatosan egyensúlyozgatni kell. Számos érdekeltet egyszerre kell figyelembe venni. Rengetegszer döntünk kevés információ alapján, sokszor kell ismeretlen vizekre evezni. Még mindig jobb, ha valami mellé letesszük a garast, mintha hosszasan bizonytalankodunk és húzzuk az időt. Az emberekkel kapcsolatos véleményalkotás, döntés és kommunikáció különösen nehéz, hiszen nem láthatunk bele a másik fejébe. Mindezek eredményeképp bizony előfordul, hogy hibázunk, vagy utólag úgy értékeljük, hogy előnyösebb lett volna másképp alakítani a dolgokat. Ez így teljesen oké, mert egyrészt elkerülhetetlen, másrészt ebből lehet tanulni - már annak, aki hajlandó szembenézni a kedvezőtlen tapasztalatokkal.


Sok vezető azt gondolja, hogy rombolná a tekintélyét, ha felvállalná tévedéseit és hibáit. Szerintem pedig éppen hogy erősítené a vezetői hitelességet, ha gyakrabban hallanánk efféle mondatokat:
  • Én döntöttem így, de szerencsésebb lett volna, ha másképp csináljuk.
  • Sajnálom, hogy így beszéltem veled, máskor jobban odafigyelek.
  • Ezt elrontottam. Elnézést. De tanultam belőle, és a következő alkalommal okosabb leszek.
  • Nem gondoltam, hogy ilyen kimenete is lehet a dolognak, de máskor ezt is figyelembe fogom venni.
  • Igazad volt, nem erre kellett volna menni.

Kedves Olvasó! Fel szoktad-e vállalni, amikor tévedsz vagy hibázol? Elnézést kérsz-e, ha a csapatodból valakit megbántasz vagy kellemetlen helyzetbe hozol? Szerintem fontos, hogy ne csak a sikereknek legyen gazdája, és az is, hogy vezetőként és magánemberként egyaránt képesek legyünk bocsánatot kérni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.