Minden második vezető hanyagolja a számonkérést

Néhány napja jelent meg a HBR blogján a címben szereplő megállapítás egy több kontinensen, 5400 válaszadó bevonásával készült, vezetői tevékenységekkel kapcsolatos felmérés alapján. Függetlenül a kultúrától, a vezető beosztási szintjétől, sőt a vezetők értékelésétől is (felettes, kolléga, beosztott), a válaszadók 46%-a inkább nem konfrontálódik, ha a munkatársak nem teljesítik a vállalásokat. Tehát a magasabb hierarchiai szinteken se jellemzőbb a dolog, és a magasabbra vagy alacsonyabbra értékelt vezetők között sem volt ez a tényező megkülönböztető. Akit érdekelnek a szerzők által vélt okok, elolvashatja a fenti linken.

Az írás hivatkozik olyan kutatásokra, ahol csapatok teljesítményét vizsgálták. Nem meglepő, hogy a potyautasokat tartalmazó csapatok eredményei elmaradnak azokétól, ahol mindenki elvégzi a vállalt feladatokat. Azok a csoportok, ahol bevállalja valaki, hogy beszól a nem teljesítőnek, jobb teljesítményt hoznak ki magukból, mint azok, amelyeknél nincs erre a szerepre vállalkozó. Ez a bátor ember viszont személyes népszerűtlenségi árat fizet cselekedetéért.

Pedig a vezető feladata lenne, hogy ezt a kellemetlen részét is elvégezze munkájának. Ha nem teszi, akkor ő ugyanolyan potyautas, mint az, aki nem csinálja rendesen a dolgát. Nem beszélve arról, hogy a többiek kedve is elmegy az egésztől, ha azt látják, hogy egyesek "fogjuk meg és vigyétek" szellemben tevékenykednek.