Felragyogtak az Egri Csillagok

A mai esettanulmány az összefogásról, az innovációról és az értékteremtésről szól, mely legnagyobb örömömre szülővárosomban valósult meg. Ahogy megtudtam a fiatalon és tragikusan elhunyt kiváló borász, Gál Tibor feleségétől Ibolyától, három évvel ezelőtt invitálta meg az akkor 23 éves fia, ifj. Gál Tibor az egri borászokat pincéjébe, hogy elővezesse javaslatát egy fehér cuvée közös megalkotására, ami méltó párja lehetne az Egri Bikavérnek. Talán elmondhatjuk, hogy mára a bikavér újra régi fényében tündököl: az egri borászoknak sikerült kemény munkával visszatornászni  a szocialista borgyártás által erodált márkát az őt megillető pozícióba. A találkozón a szakma nagy öregjei, az utóbbi évek elismert termelői és a fiatalok egyaránt részt vettek. A vízió tetszett és az elhatározás megszületett.

A borvidéki tanács  pályázatot hirdetett a tervezett bor elnevezésével kapcsolatban, majd a 2010. évi Bikavér Ünnepen a bíráló bizottság az Egri Csillag nevet választotta. A bikavérhez hasonló szabályozás akkor még nem volt hozzá, ezt is meg kellett alkotni. A 2011-es Bikavér Ünnepen már lehetett hébe-hóba kóstolgatni egy-két pincészet Egri Csillagát, és a tavalyi szüretnek már úgy tudtak nekimenni a termelők, hogy a szabályozás alapján mindenki elkészíthette a saját Csillagát. Nem fejtem itt ki a részletes szabályokat, csak néhány dolgot emelek ki: száraz fehér házasításról van szó, melynek együttesen vagy külön-külön legalább 50%-ban Kárpát-medencei fajtákból kell állniuk (cserszegi fűszeres, hárslevelű, Irsai Olivér, királyleányka, leányka, olaszrizling, zenit), valamint 8 más fajtát is tartalmazhatnak. Legalább négy szőlőfajta házasítása kötelező, arányuknak meg kell haladnia külön-külön az 5%-ot. (Van még néhány további előírás.) Minden évben a szüretet követő március 15-én lehet forgalomba hozni.

A tavalyi, szokás szerint kiváló, bár kétségkívül leginkább az egri közönségnek megfelelő két ünnep közötti időpontban szervezett Egri Borszalonon indult a hivatalos visszaszámlálás 2012. március 15-ig, amikor is forgalomba kerültek a 2011-es Egri Csillagok. Húsvét vasárnapján pedig méltó helyen, az Egri Várban került megrendezésre az Egri Csillag Borfesztivál. 22 bortermelő csillagát lehetett megkóstolni. Nagyon izgultam, hogy az összefogás, az innováció és a profi márkaépítő munka vajon párosulni fog-e a legfontosabb hozzávalóval, a jól eltalált, finom termékkel. Hamar kiderült, hogy nem kellett csalódnom. Minden borász láthatóan átérezte felelősségét. Ha valaki levesz a boltok polcairól egy Egri Csillagot és tetszik neki, kíváncsi lesz arra, hogy más termelő miképpen képzelte el ugyanezt, és beindul a pozitív spirál.

12 tételt sikerült megkóstolnom, és tiszta szívvel ajánlom mindegyiket, névsorban: Bolyki, Csutorás, Demeter, Dula, Tóth Feri bácsi, Gál Tibor, Hagymási, Juhász testvérek, Kovács Nimród, St. Andrea (Lőrincz György), Tarjányi, Thummerer. Végül nem jutottam hozzá, de megkóstoltam volna még Gál Lajos (ill. fia Péter) és Sike Tamás Egri Csillagát is. És az is érdekelni fog, hogy a két nagyüzemibb jellegű pincészet, a Varsányi és az Ostoros-Novaj mit kezdett az ötlettel, mert ők is tudnak pozitív meglepetéseket okozni: egy-egy boruk nagyon jó ár-érték aránnyal bír.

Mivel nem értek hozzá, nem tudok sorokat teleírni játékos savgerinccel, minerális karakterisztikával és mandulás-gyümölcsös frissességgel. De ahogy egyszer Szepsi Istvántól hallottam, nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy vennél-e egy palackkal és megiszogatnád-e a barátaiddal. Erre a kérdésre erőteljes igennel válaszolnék mindegyik megkóstolt tétellel kapcsolatban.

Érdekes dolog ott lenni egy márka születésénél, és különösen nagy dolog, ha ilyen sok ember összefogásával teremtődik és reményeim szerint erősödik meg egy kezdeményezés. Bár az út biztos nem lesz sima, ilyen hozzáállással, elkötelezettséggel és indítással sikerre predesztinált a történet. No és Ferenczi György és a Racka Jam, valamint a Csík zenekar koncertje se volt kutya.