2011. október 24., hétfő

Azt a kutya meg a macska!

Nemrég atyai büszkeséggel állapítottam meg édesanyámnak, hogy négyéves unokája milyen választékosan fogalmaz. „És pont olyan választékosan káromkodik is.” – hangzott a válasz. Ennek már kevésbé örültem, különösen, hogy eme tudományának leginkább én vagyok a forrása. Korábban már jómagam is megfigyeltem, hogy rendkívüli érzékkel alkalmazza a kérdéses kifejezéseket, mind szintaktikai, mind szövegkörnyezeti szempontból. Valószínűleg azért nem figyelek otthoni szóhasználatomra, mert a nyelv fontos elemének tartom az erősebb érzelmeket kifejező indulatszavakat. Természetesen nem vagyok híve a folyamatos és öncélú trágárságnak, de nem lehet véletlen, hogy a magyar nyelv ennyire gazdag és változatos szókincset biztosít az intenzív érzelmi töltet verbális kinyilatkoztatására.

Mindezek mellett arra azért nem számítottam, hogy valaha olyan üzleti könyvet fogok olvasni, ami kifejezetten bátorítja a káromkodást. Guy Kawasaki Elbűvölés (2011) c. könyvében így érvel: „A káromkodás figyelemfelkeltő, szolidaritást erősítő, erődemonstráló, feszültségoldó és a közvetlen hangulat megteremtésére is kiválóan alkalmas, hacsak nem túlzottan prűd a hallgatóságunk.” Idéz Timothy Jay-től is, aki szerint „ A csúnya szavak soha nem kopnak ki a nyelvből, mert olyan erős érzelmi töltet van bennük, ami a rendes szavakból hiányzik.”

Kawasaki ad azért néhány tanácsot a témával kapcsolatban: csak ritkán káromkodjunk, leginkább akkor, ha valami „eget rengető képmutatással, arroganciával, szándékos csúsztatással találjuk szembe magunkat”, valamint „ha élvezzük a hallgatóság támogatását”.

Igazán jól csak akkor tudunk valamit csinálni, ha van bennünk szenvedély az adott téma iránt. A szenvedély intenzív érzelmekkel párosul, így nem csoda, ha egyes események, történések és emberek alkalmasak arra, hogy csalódottságot, dühöt vagy felháborodást ébresszenek bennünk. Persze azt is választhatjuk, hogy ezeket elfojtjuk magunkban, cinikusan viselkedünk vagy erősen finomított módon reagálunk. De lehet őszinte, bár kétségkívül kevésbé úriemberi megnyilvánulással szublimáltatni tüzes emócióinkat.

2 megjegyzés:

  1. "Ha valaki pontosan azt mondja, amit gondol, akkor hibátlan sorrendben tündökölnek a szavak."
    :)
    Anita

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.