2011. április 18., hétfő

Hogyan lopjunk úgy, mint a művész?

Vannak igazán eredeti ötletek? Nincsenek. Nincs új a nap alatt, ugyebár. Austin Kleon felettébb izgalmas gondolatokat oszt meg blogján a kreativitásról . Bár az írással és a rajzolással kapcsolatban mondja el véleményét, meglátásai a munkahelyi kreativitás területén is rendkívül hasznosak.

Minden művésznek felteszik a kérdést, hogy honnan veszi az ötleteit. Az őszinte válasz Kleon szerint: "Lopom". Minden ötlet korábbi ötletek keveréke, remixe. Ha szüleinket nem is választhatjuk meg, és tanárainkat is csak részben, de magunk döntünk barátainkról, a könyvekről, amiket olvasunk, a zenékről, amiket hallgatunk, filmekről, amiket megnézünk. Amit beengedünk az életünkbe, annak keverékéből épülünk fel.

A művész gyűjtő – szelektíven válogatja ki, amiket szeret. Állítólag ha az öt legközelebbi barátunk jövedelmének átlagát vesszük, az eredmény közel lesz a sajátunkhoz. Ugyanez igaz az ötlet-bevételünkre. Olyan lesz a minősége, amilyen a bennünket körülvevő dolgoké. Feladatunk tehát az ötletek gyűjtögetése. A legjobb módszer az olvasás. De ne csak könyvet; újságot, az időjárást, az emberek arcát és az út melletti táblákat. Minél többet olvasunk, annál több minden fog hatni ránk.

Azonnal kezdjünk bele az alkotásba, abból alakul ki, mik is vagyunk. Nem fordítva. Fake it, 'til you make it – csinálj úgy, mintha már tudnád, aztán majd menni is fog. A mellékes tevékenységek, a hobbik nagyon fontosak. Egyrészt azok tudnak igazán „robbanni”. Másrészt képesek megtermékenyíteni például a munkatevékenységeket. Ötleteket hoznak, új perspektívából engedtetik szemlélni a dolgokat.

A kreativitás sok esetben „kivonás”, lepárlás. Azok jutnak előre, akik a bennünket körülvevő zajból, információdömpingből ki tudják zárni a lényegtelent és kiválasztják az érdekeset, a hasznosat. Keresztülszűrik magukon az információt és az általuk kiragadott részletek mások számára értékesek.

Manapság a szellemi munkakörök jelentős részénél elvárásként fogalmazzák meg a kreativitást. Csakúgy, mint a jó kommunikációs készséget. Talán nem is gondolják komolyan az előbbit, inkább csak benne hagyják a dokumentumban, amit egy korábbi munkaköri leírásból másoltak át. Vajon mennyi tere van manapság a dolgozói kreativitásnak? Ahol viszont van, ott valószínűleg az ötletek nem a belterjességből jönnek. A leleményes embereknél korábbi tapasztalatok, eltérő élmények villannak be konkrét ügyek, folyamatok, problémák kapcsán.

Ha mi is szeretnénk kreatívabbak lenni, talán érdemes megfogadnunk a művész tanácsait. Gyűjtögetni az ötleteket és élményeket, aztán a megfelelő pillanatban felhasználni őket valamilyen formában. Egy kis személyes a végére: sose gondoltam magam kreatív embernek, bár alkotónak igen. Nem volt tehetségem se a zenéhez (attól még zenéltem), se a képzőművészethez, se az íráshoz (attól még írtam könyvet, cikkeket, blogot). De ebben az értelemben lehetek kreatív én is, mint bárki más. Gyűjtöm az infókat, elemzem, beépítem, átalakítom, mással összekapcsolom, és létrejön valami. Ahogy ez a blogbejegyzés.

Persze nem én leltem Austin Kleon blogjára. Aki rendszeres olvasó, talán már kitalálta: köszönöm Pusztai kollégának, hogy felhívta a figyelmem a cikkre.

2 megjegyzés:

  1. Egy egyszerű eset jutott eszembe a kreativitásról.. az olvasottak alapján, az pedig "anno" a magyar írásbeli érettségim.
    Emlékszem kritérium volt, hogy legalább négyoldalnyi terjedelmű elemzést kell írni,(akkoriban nem voltam még gyakorlott:) másfél óra alatt az adott témáról. Nem egészen értettem akkor sem, és most sem, hogy miért pont annyit, és miért van akkora jelentősége a mennyiségnek, hiszen a betűméret is egyénenként változó lehet.
    Én például megírtam egy oldalban a lényeget, azt is nagybetűkkel:) éppen ezért.. ezt követően ültem csendben és vártam, hogy történjen valami..

    Lapozgattam a szöveggyűjteményt, hátha eszembe jut valami fantasztikus dolog, de sajnos sikerült úgy felidegesíteni magam közben, hogy a betűket is alig láttam.
    Amikor fejben is lemondtam a dolgozatról, akkor megnyugodtam, és ezután már képzeletben egészen máshol jártam. Nézegettem ki az ablakon, ahol önfeledten játszó gyerekeket véltem felfedezni.
    Eszembe jutottak a látottak alapján, régi emlékek..
    Egyszer csak megérkeztek rendezetlen formában az ötletek, ekkor már csak arra volt szükség, hogy összerakjam valahogyan, és próbáljam összefüggésbe hozni az Irodalommal.
    Kiváló persze nem lett a "remekművem", viszont abban a helyzetben megmentett az a pár gondolat.:)
    Nekem az a meglátásom, hogy bárkiből előtörhet a legváratlanabb pillanatban is a kreatív énje, de azt hiszem, mindenképpen nyugalmi állapotba kell kerülni hozzá.

    Anita

    VálaszTörlés
  2. Klassz a bejegyzés....Warren Buffett mondta egyszer, hogy gondolatainak és tudásának több mint 90%-át könyvekből szerezte, persze mókásan azt is hozzátette, hogy igen kevés szerzőtől olvas elég sokat... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.