Ismeretségi hálózatunk az igazi életbiztosítás

Nagyjából öt évvel ezelőtt találkoztam először a hálózatkutatással, amikor egyik vasárnap délután nem a Forma 1 monoton zúgásának háttérzajával kívántam megérdemelt délutáni sziesztámat eltölteni, hanem a Mindentudás Egyeteme előadására kapcsoltam. Épp Csermely Péter biokémikus ecsetelte, hogy ugyanazok a szabályszerűségek állnak a biológiai, a kémiai, az Internetes és a társadalmi hálózatok mögött. Azt mondta, hogy mindre igaz a kisvilágság (kicsi a világ!) és a gyenge kapcsolatok stabilizáló ereje, valamint egyforma az egyes elemek kapcsolatszámának eloszlása (a későbbiekben érthetőbbé teszem ezeket).

Számomra óriási revelációként hatott az előadás. Akkor már jó pár éve foglalkoztam vezetői karrierekkel. A nemzetközi cég, ahol tevékenykedtem, minden évben globális felmérést készített a vezetők karrierváltási tapasztalatairól, és többek között az volt minden évben a konklúzió, hogy a vezetők kétharmada ismeretség segítségével találja meg következő pozícióját. A saját tapasztalatom az volt, hogy az ezzel szembesülő vezetők fejükhöz kapnak: elhanyagolták a kapcsolatrendszerük ápolását! Most mihez kezdjenek? Csak úgy, mint a fehérjéket, az RNS-eket és az Internetet, az emberek életét is az úgynevezett gyenge kapcsolatok stabilizálják. Ha problémánk adódik, általában nem a szoros családtagok és a legjobb barátok tudnak segíteni, hanem a kiterjedt ismeretségi hálózatunk. Legyen itt szó új állás vagy specialista orvos megtalálásáról, vagy bármilyen munkával/magánélettel kapcsolatos feladvány megoldásáról. Ha az emberek jobban belegondolnak, rájönnek, hogy mindig az ismerősökhöz fordulnak először, akár szobafestőt keresnek, akár fogorvost. Mégis hajlamosak a legfontosabb biztonsági kötelüket elhanyagolni. 

De ne aggódjunk, nem késtünk le semmiről, hisz kicsi a világ! A föld bármely lakója átlagosan 6 kézfogásnyira, azaz ismerősnyi kapcsolatra van egymástól. Ezt már annak idején Karinthy 1929-ben elővezette, de Milgram 1967-ben kísérlettel bizonyította is (ismerősökön keresztül kellett levelet továbbítani a címzetthez). Az iwiw-en is van olyan, hogy „Legrövidebb út” funkció. Megnézhetjük, hány ismerősön át juthatunk a célszemélyhez. Összesen 3 oszlop volt a lapon pár éve, amikor néztem, tehát bárki a felhasználók között legfeljebb ennyi lépésből volt elérhető. Több millió felhasználóról beszélünk! Most tettem egy próbát, ahogy írom ezt a bejegyzést: véletlenszerűen választottam két vezetéknevet és keresztnevet, majd megnéztem a legrövidebb utat tőlem. Mindkét esetben két ismerősnyi távolságra voltak. Tehát elég könnyen elérhető gyakorlatilag bárki az országban, ismerősökön keresztül. Valószínűleg az sem lep meg senkit, hogy az emberek többségének relatíve kevés ismerőse van, olyan is, akiknek jóval több, és néhány ember elképesztő ismeretségi körrel rendelkezik. Valahogy így van ez a gazdagsággal is. Az Interneten is a lapok túlnyomó többségére kevés link mutat, aztán egyre kevesebb olyan van, amire viszont nagyságrendekkel több (Origo, Index, Yahoo, Google, stb.). Az eloszlás hatványfüggvényt követ, a sok kapcsolattal rendelkező elemek pedig középpontok. Mindez nagyon hasznos felismerés, például ha információkat akarunk terjeszteni, vagy ha vírust nem akarunk terjeszteni. 2005-ben találkoztam először a közösségi honlapokkal. Angol kollégám mutatta meg a LinkedIn-t, ahol könnyen és ingyenesen lehetett számon tartani az ember gyenge kapcsolatait, azaz ismerőseit. Nem olcsó és elég időigényes ugyanis a kapcsolattartás. Elég csak arra gondolni, hogy a személyes találkozásnak milyen időbeli és anyagi vonzatai vannak, és annak is örülünk, ha sikerül a tágabb családdal legalább telefonon tartani a kapcsolatot. Akik ezen a körön kívül esnek, azokat hanyagoljuk. Azt hittem, ez a LinkedIn valami csoda, amitől mi még nagyon messze vagyunk. 2005 őszén felfedeztem, hogy nekünk is van ilyen, sőt, már vagy három éve működik.

Aztán hamarosan jött a hatalmas robbanás a felhasználószámban, és most itt vagyunk, 2010-ben számos szolgáltatóval erre a célra, ahol mindenki maga tartja naprakészen az elérhetőségeit. A kis naptár mehet a kukába az elavult telefonszámokkal és címekkel egyetemben. Véleményem szerint a vezetők számos inspirációt kaphatnak a hálózatkutatás eredményeiből. Két könyvet ajánlok, ha valakit bővebben érdekel a téma: Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje, 2005 (a természettudományos beállítottságúaknak) és Barabási Albert-László: Behálózva, 2003 (annak, aki az informatikai körítést preferálja).