2026. november 16., hétfő

Hajdú Balázs esete a viselkedéstudománnyal, kávérendeléskor

Az ismert humorista felettébb szemléletes és szórakoztató módon mutatja be, hogyan változtak meg az utóbbi időben a kávézási szokásaink egy kétperces kis videóban, amiből az első 15 másodperc arról szól, hogy régebben bementél a presszóba, kértél egy kávét, megkaptad, megittad, kifizetted, és mentél a dolgodra. Ez ma már messze nem ilyen egyszerű, és eme, már-már indokolatlannak tűnő komplexitást figurázza ki a videó hátralévő részében.

Ugyanis manapság jelentősen nagyobb döntéshozatali kihívás például egy mára igen elterjedt, Starbucks-jellegű kávézóban megrendelni egy csészével. És ha már csésze/pohár, indulunk rögtön onnan, hogy miben kéred, milyen típusú szívószállal, vagy épp anélkül. Jön a 15-féle kávéital-változat, majd a tejvariációk, annak hőmérséklete, az édesítés opciói, a tetejére kért vagy nem kért szórási lehetőségek, aztán már azt hiszed, hogy nincs hová fokozni, de még van, mert a mellé járó víz is lehet sima vagy bubis, aztán pedig a fizetésnél is el kell dönteni, adsz-e borravalót és mennyit, továbbá milyen fizetési formát választasz. A monológ végén állítása szerint már azt is megbánta, hogy kért egy kávét.


A viselkedéstudomány által vizsgált több jelenség is felismerhető ebben a történetben. Az egyik a döntési fáradtság (decision fatigue), ami azt az emberi működési jellegzetességet írja le, amikor a sorozatos, mentális erőfeszítést igénylő döntések hatására fokozatosan csökkenhet a további döntésekre fordított figyelem és energia. Ilyenkor hajlamosabbá válhatunk az egyszerűbb, megszokott vagy alapértelmezett megoldásokat választani, elhalasztani a döntést, illetve kevésbé alaposan mérlegelni az alternatívákat. A jelenség különösen releváns a vezetői munkában, ahol naponta számos kisebb-nagyobb döntés születik. A döntési fáradtság mérséklésében segíthetnek a tudatosan kialakított rutinok, a kisebb jelentőségű döntések automatizálása, a döntési jogkörök delegálása és a fontos döntések megfelelő időzítése. (A kutatási eredmények ugyanakkor vegyesek: a jelenség felbukkanása és mértéke erősen függhet a körülményektől, tehát az az egyszerű mondás, hogy „minden döntéssel fogy a mentális energiánk” nem általános érvényű.)

Van egy másik hasonló jelenség is, az „ego depletion” (énkimerülés), ami Roy Baumeister kutatásai nyomán vált ismertté. Az elmélet szerint az önkontroll gyakorlása, a kísértéseknek való ellenállás, az érzelmek szabályozása és az akaraterőt igénylő feladatok átmenetileg kimerítenek egy napi szinten korlátozott mentális erőforráskészletet. Emiatt a következő helyzetekben nehezebbé válhat az önfegyelem fenntartása, és hajlamosabbak lehetünk az impulzív vagy kényelmesebb viselkedésre. Mondjuk amikor fáradtan hazaérsz, az előzetes elhatározásoddal szemben sokkal nagyobb az esély a pizzarendelésre, a nassolásra, esetleg három sör vagy egy üveg bor gyors ütemű beporszívózására. Míg a döntési fáradtság elsősorban a sorozatos döntések következményeivel foglalkozik, az ego depletion az önszabályozás szélesebb körére vonatkozik. 


A mindennapokban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minél több lehetőség közül választhatunk, annál jobb nekünk. Nagyobb szabadság, több esély arra, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet. Csakhogy a választási túlterhelés (choice overload) kutatásai szerint ez bizonyos helyzetekben éppen fordítva sülhet el. A túl sok alternatíva megnehezítheti az összehasonlítást, elbizonytalaníthat bennünket, és még akkor is kevésbé lehetünk elégedettek később a döntésünkkel, ha végül sikerül választanunk. Hiszen ott motoszkálhat bennünk, hogy a másik tizennégyféle kávéból talán valamelyik jobb lett volna. Így aztán a bőséges választék fagyija, amit általában előnynek gondolunk, könnyen visszanyalhat.


Sőt, még egy szempontot behoznék: a tudatos viselkedéstervezéssel szépen beleterelik a fogyasztót abba a pozícióba, hogy a cég számára legelőnyösebb kávéopciót válassza. Ezt nevezzük választási architektúrának (choice architecture): az alternatívák sorrendje, elnevezése, bemutatása, az alapértelmezett opciók és az árak egymáshoz viszonyított nagysága mind befolyásolhatják a döntéseinket. Egy ügyesen kialakított kínálatban a nagyobb méret tűnhet a legjobb vételnek, a feláras extrák magától értetődő kiegészítőknek, a legolcsóbb változat pedig kevésbé vonzónak. És mindeközben végig úgy érezzük, hogy teljesen szabadon választunk. Ami persze igaz is, csak éppen a döntési helyzetet valaki más tervezte meg, méghozzá a saját üzleti érdekeinek megfelelően.



Ha egy felsővezetői csapat képviselőjeként érdekel, hogyan lehet a viselkedés- és idegtudomány eredményeit etikusan alkalmazni az emberek vezetésében, a viselkedéstervezésben, valamint saját magatok és munkatársaitok működésének jobb megértésében, írj rám, és beszélgessünk személyesen! A Tudatos Vezetés PRO programunk pontosan ebben segít.


Megjelent az új ingyenes e-könyvem: A vezetés nem agytudomány, vagy mégis? Viselkedésváltozásról, vezetői hatásgyakorlásról, befolyásolásról és kognitív torzításokról. Gyakorló vezetőknek, emészthető formában.


PDF, epub és Apple Books verzióban is letölthető innen: https://tudatosvezetes.hu/avezetesnemagytudomany/intro-01-02-03-04.html


(A képet a ChatGPT készítette, remélem nem bántom meg vele a Művész Urat, főleg, hogy azért csak mérsékelten hasonlít rá!) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.