Még mindig azt hiszed, hogy 21 nap kell a szokáskialakításhoz?

Míg számos, több oldalról is tudományosan megalapozott ismeret nem nagyon tud gyökeret ereszteni a köztudatban, más hiedelmek mondhatni kiirthatatlanok. Erre példa, hogy a fejődéshez ki kell lépni a komfortzónából, ami Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának popularizált változata, és a költő nem pontosan erre gondolt. Valami igen hasonló áll amögött is, hogy ha 21 napon át ismételsz valamit, akkor az szokássá válik. Más forrásnál pedig 66 napot találunk erre. Az természetesen igaz, hogy az ismétlés és a szokások épülése között van kapcsolat. De nyomd a kezébe egy kisgyereknek az okostelefonodat, és hamar ki fog derülni, hogy jóval kevesebb idő alatt rácuppan úgy, hogy le se lehet róla vakarni.

A 21 napos állítás mögött ugyanis nem szokáskialakítási kutatás állt, hanem Maxwell Maltz plasztikai sebész megfigyelése. Azt írta az 1960-as Psycho-Cybernetics című könyvében, hogy pácienseinek rendszerint legalább körülbelül 21 nap kellett ahhoz, hogy hozzászokjanak a megváltozott arcukhoz. Hasonló időt említett fantomvégtag-élményeknél és az önképpel kapcsolatos változásoknál is. Ebből lett később leegyszerűsítve az a kijelentés, hogy „21 nap alatt kialakul egy szokás”. 

A 66 nap Phillippa Lally és munkatársai 2010-es vizsgálatából származik. A résztvevők egy általuk választott étkezési, ivási vagy mozgásos viselkedést ismételtek naponta, azonos kontextusban. A kutatásban a 66 nap pedig a medián idő volt az automatikusság becsült végső szintjének 95%-áig, nem egy univerzális határ, amelynél a szokás egyszer csak „elkészül”. Az egyéni szintű szórás 18 és 254 nap között mozgott, és a viselkedések sem voltak azonos nehézségűek. A vizsgálatnak viszont volt egy másik, talán használhatóbb eredménye, hogy egyetlen kihagyott alkalom nem tette érdemben tönkre a szokáskialakítás folyamatát.

BJ Fogg, a Stanford Egyetem Viselkedéstervezési Intézetének alapítója Tiny Habits című könyvében aláhúzza, hogy nem az idő hanem az érzelmek teremtik a szokásokat. Az egyén számára jutalmazó viselkedés dopamin-felszabadulással jár, ami jelentősen növeli az ismétlés valószínűségét. Ha valami bevált nekünk, működött, sikerült, legyen az egyébként egy számunkra előnyös vagy épp káros viselkedésforma, nagy eséllyel elindul a szokássá válás folyamatán. Szerencsés esetben ez mondjuk az edzés, ami után jobban alszunk vagy hosszabb távon több energiánk van, vagy esténként a négy sör tüskével, ami pedig az ellazulás oldalán jutalmaz meg bennünket.

Bármennyire is szeretnénk azt gondolni, hogy logikusan döntünk és ésszel cselekszünk, az emberi lények viselkedését a legnagyobb mértékben a szokásaik alakítják. Ezért jósolja be viszonylag pontosan a Google Maps, amikor beülsz az autóba egy adott pillanatban, hogy valószínűleg merre fogsz tartani. Ezért akár a saját magadét, akár a mások viselkedését szeretnéd befolyásolni, jobb, ha nem a pop-science-re építesz.

Tudatos Vezetés PRO programunk tapasztalt vezetői csapatokat segít abban, hogy a viselkedéstudomány (és az agytudomány) fontosabb megállapításait miképp lehet a napi vezetői munkában felhasználni. Ha érdekel, beszélgessünk róla egyet: cservenyak.tamas@menedzsmentor.com