Nincs ingyenebéd, az élet kihozza a számlát

Liz Fosslien rajzai kiválóan ragadják meg a lényeget. Nagyszerű példái annak, hogy miként lehet egyszerűen megmutatni valamit úgy, hogy mégse leegyszerűsítésről beszéljünk. Talán ez a legnehezebb, lepárolni egy fajsúlyos üzenetet egy ábrára vagy néhány szóra. Magam is megéltem ennek kihívását, amikor 17 szótagban próbáltam fontos, vezetéssel kapcsolatos gondolatokat megfogalmazni néhány évvel ezelőtt. A mellékelt ábra jól kifejezi, miért kell rendszeresen időt fordítani a rekreációra, a töltekezésre, szellemileg, lelkileg és fizikailag egyaránt. Valahogy mégis igen kevesen teszik ezt tudatosan, a többségnek muszáj orral felszántani a murvát, hogy felfogják, és ami még lényegesebb, változtassanak.

Nagyon büszke vagyok az egyik ügyfelemre ebben a tekintetben, akikkel már több mint 12 éve dolgozom együtt. Egy nyugat-magyarországi termelővállalatról van szó, akik még százan se voltak, amikor először jártam náluk 2010-ben, most pedig már 1700 fő körüli létszám tevékenykedik náluk. Abban igyekeztem segíteni én is nekik, hogy egy olyan vezetői és cégkultúra formálódjon, ahol szeretnek az emberek dolgozni és egyúttal komoly teljesítmény leadására képesek. Az újonnan érkezők rendszeresen elcsodálkoznak, mert korábbi munkahelyeiken ilyen hozzáállást nem nagyon tapasztaltak. Természetesen itt sincs kolbászból a kerítés, nem minden rózsaszín, mégis igen nagy a kontraszt a tipikus multihoz vagy hazai tulajdonú cégekhez képest a vezetői működésben és gondolkodásban.

Rengeteg példát lehetne hozni a munkavállalói wellbeing témájában, ami náluk működik, de most hadd emeljek ki egy autonóm kezdeményezést, amit HR-es kollégák találtak ki és valósítottak meg, pont az emúlt évek turbulens időszakában. Persze ez csak egy a sok egyéb dolog közül, ami a legfontosabb dolgozói elkötelezettséget meghatározó tényező, a közvetlen vezető viselkedése mellett pozitívan hat a kollégák mindennapjaira. Történt tehát, hogy néhányan összefogtak, és létrehoztak egy “mental health csapatot”, szereztek maguknak szponzor(oka)t a menedzsmentből, majd pedig összekombinálták a tagok kezdeményezőkészségét, komoly szakmai tudását és íráskészségét. A végeredmény egy “töltekező munkafüzet” lett, méghozzá az én mércém szerint (általában nem boka magasságban helyezem el a lécet) igencsak nívós kivitelű, mind tartalmilag, mind formailag és tanításmódszertani szempontból. Az alábbi témákkal foglalkozik a munkafüzet:

• mélyebbre ás a stressz kialakulásának okaiba és megismertet néhány stresszkezelési technikával
• szót ejt az öngondoskodásról és az önelfogadásról
• megpróbál segíteni a negatív gondolatok átkeretezésében
• felhívja a figyelmét a hálaadás fontosságára
• tapasztalati alapon tudatos jövőtervezésre, célkitűzésekre sarkall

Amellett, hogy tudományosan megalapozott, sokszorosan megkutatott üzenetekkel operál, munkafüzeti jellegéből fakadóan közel hozza az olvasóhoz a témát és konkrét cselekvések felé tereli. Nem kell mindent megcsinálni, ami benne van, csak azt, ami az egyén számára releváns és testhez álló. Nyelvezete pedig közérthető, jó eséllyel megérti bárki, munkakörtől függetlenül.

Persze az edukáció csak az egyik eleme annak, hogy az embereket a kimerülés és a kiégés helyett a rendszeres töltekezés irányába terelje egy munkáltató. Óriási jelentősége van, ahogy fentebb már említettem, a közvetlen vezetők, a team leaderek mindennapi viselkedésének, továbbá annak, hogy a szervezeti kultúra ne a kizsigerelésre és az állandó önfeláldozásra épüljön egy kaotikus munkakörnyezetben, hanem a lehető legnagyobb mértékben az átgondoltságra, a tervezettségre és az emberiességre, még egy ilyen nehezen kiszámítható és gyakran embertelen világban is.

Szép dolog, ha a munkáltatónk nem csak a túlélésért és a profitmaximalizálásért küzd, hanem foglalkozik ilyenekkel is. De attól függetlenül, hogy ez így van vagy sem, mindenki a saját szerencséjének a pogácsa, ahogy a bölcs Anti bácsi fogalmaz a számomra etalon szervezeti kultúrát demonstráló Besenyő családban. ;-) Ahol kifejezetten kicsinálják az embert, onnan menekülni kell soványmalac-vágtában, de ahol erről azért nincs szó, ott is oda tudunk figyelni rá, hogy az életünkben helyet szorítsunk a megállásoknak, a pihenőknek, a rekreációnak. Ahogy a telefonunknál nem feledkezünk el a feltöltésről minden áldott nap, pont annyira kellene emlékeztetnünk magunkat erre a feladatra a saját testünk, elménk és érzelmi életünk tekintetében.

Köszi, Betti az inspirációt Liz Fosslien rajzának tegnapi megosztásával!

• • •

Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.