Idősebben nem tudunk már viselkedést változtatni. Bullshit.

Jó erősen tartja magát az a hiedelem, hogy idősebb korban már nem nagyon képesek az emberek változni, úgyhogy pont jók úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egy felettébb kényelmes nézőpont, csak az a baj vele, hogy távol áll a valóságtól. Az idegtudósoktól tudjuk, hogy az agyunk jellemzője a neurogenézis, azaz életünk végéig jönnek létre új idegsejtek, valamint a neuroplaszticitás, miszerint az idegsejtek között kapcsolatok fakulnak el és új kapcsolatok alakulnak ki. Az így formálódó idegpályák aztán gyakorlás/ismétlés következtében megerősödhetnek, az újonnan születő neuronok pedig a használattól és például a testmozgástól is nagyobb eséllyel maradnak fenn. Nem kérdés persze, hogy a gyermeki agy sokkal plasztikusabb mint a felnőtté vagy az idősebb embereké, de ettől függetlenül mindannyian tudunk újat tanulni és akár a viselkedésünkön is változtatni, akárhány évesek vagyunk.

Az anyósommal beszélgettünk erről néhány hete a vasárnap reggeli kávénkat fogyasztva, és az általános meggyőződéssel szinkronban kételkedett benne, hogy képes lenne számára előnyös viselkedésformákat, új szokásokat kialakítani az ő korában. Feltettem neki néhány kérdést. Mikor is szokott rá arra, hogy hetente többször elmegy úszkálni egy kicsit a strandra? És arra, hogy okostelefonja segítségével naponta sokszor görgeti a Facebook üzenőfalát? És mióta használja telefonálás helyett elsősorban a Messengert, azon belül is igen gyakran a videochat funkciót? Továbbá mikor indult el az a szokása, hogy évente egy alkalommal egy hétre külföldre utazik egy fix rokoni-baráti csapattal? Mindegyik esetében elmúlt már 60 éves. De az én édesanyámat is fel tudtam hozni közösen ismert példának. Majdnem 80 évet leélt úgy, hogy igazából nem szerette a mozit, egyáltalán nem is érdekelte. Aztán pár éve elindult egy nyugdíjas filmklub a városban, becsületkasszás belépéssel. Nem baj, akkor se volt kíváncsi rá, pedig barátnői járni kezdtek oda. Aztán hónapokkal később mégis csak elvetődött egy előadásra. Tetszett neki. A következő kedden is elment. Az is tetszett. Aztán újra. Aztán ismét. Akkor nem tetszett. De kíváncsi volt egy hét múlva, hogy mit adnak, és az már megint jó volt. Rászokott a mozizásra, ahol többségében jól szórakozik, és néha nem. A törzsdúcai nem henyéltek, a dopamin-felszabadulás támogatta a tanulást. Ami sokszor bejött neki és egyszer-egyszer kevésbé (variable reward) létrehozta a szokáshurkot: ha kedd délelőtt, akkor mozi, hiába szaladt el 78-79 év anélkül.

A kerékpározás szokását én 40 évesen vettem fel, miután addigi felnőtt életéveimben végképp nem éltem sportos életet. Azóta akadnak olyan évek, amikor csak ezeöccá, de olyanok is, amikor több mit 5 ezer km-t tekerek, szezonban van hogy csak heti 1-2, máskor 4-5 alkalommal. Változik a mennyiség, de a szokás stabil. Az ingyenes e-könyvek írásának szokását egy évvel korábban, 39 évesen kezdtem el. Kb. negyvenöt lehettem, amikor a Zero Inbox Policy-t bevezettem a több ezres beérkezett üzenetek mappa helyett az Outlookban, és azóta is tartom.

Viselkedésünket, cselekedeteinket leginkább a szokásaink határozzák meg, ahogy erről már többször is írtam, bármennyire nem tűnik hízelgőnek. Azt hisszük, hogy csupa logikus döntést hozunk és tudatosan választunk, de mi sem áll távolabb a valóságtól. Azt azonban meg tudjuk tenni tudatosan, hogy a bennünket szolgáló és nem szolgáló szokásokra rátekintünk, és igyekszünk fokozni a hasznos szokások arányát. Például az anyósom esetében most azt, hogy a hideg idő és a sötét beálltával is mindennap sétáljon egyet a friss levegőn, ha lenne épp kedve, ha nem, a számára legmegfelelőbb napszakban. Amennyiben sikerül beépítenie, jól fog járni vele. 

• • •

Tudatos Vezetés PRO programunk a viselkedéstudomány (behavioural science) és az idegtudomány (neuroscience) 21. századi felfedezéseire építve segít a vezetőknek a személyes továbbfejlődésben, munkatársaik megtartásában, az elköteleződés és a teljesítmény fokozásában, valamint az eredményesebb változáskezelésben. Ha cég képviseletében, ügyvezetőként vagy HR igazgatóként érdekelnek a részletek, szívesen mesélünk róla többet. E-mail: cservenyak.tamas@menedzsmentor.com