Abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk

Még tavaly év elején tanulmányoztam Peggy Mason, a University of Chicago neurobiológus professzorának MOOC kurzusát az emberi agy működésével kapcsolatban, és írtam is erről egy nem túl olvasóbarát összefoglalót akkor. Az egyik előadásában, ami az úgynevezett absztrakt funkciókról szólt, tárgyalta a figyelem kérdését, és itt hangzott el egy fontos mondat: “The world we live in is only that world which we attend to.” Azaz abban a világban élünk, amire figyelmet fordítunk.

Annak ellenére, hogy tisztában vagyok ezzel, mégis igen nehéz a figyelmünket tudatosan távol tartani azoktól az információktól, amely a hangulatunkra, a motivációnkra vagy épp a jövővel kapcsolatos bizakodásunkra romboló hatással vannak, és ráirányítani olyan területekre, amelyekből töltekezünk, feldobnak minket, és cselekvésre  késztetnek. Bár hosszú évekig szokásommá vált, hogy nem követem a közéleti eseményeket és híreket, az elmúlt két évben többször, akár hónapokra is beszippantott a hírcsatornák örvénye. Először a járványidőszak különböző hullámai váltották ki ezt a hatást, aztán aztán a háború a szomszédban, majd a bőrünkön közvetlenül érezhető, különféle kedvezőtlen gazdasági történések gyomrosai. Amíg ezeket napi szinten nyomon követtem, megbizonyosodhattam róla, hogy milyen szar világban élünk, mennyi veszély leselkedik ránk és szeretteinkre, miféle ocsmányságok tudnak történni még a 21. században is, és hogyan rugdossák ki alólunk a sámlit, aztán az egyik lábunkat, majd pedig a másikat is.

Rettentő nagy erőfeszítés volt április elején újra elengedni a történések követését, pedig nagyon jól tudtam, hogy muszáj ehhez az önvédelemhez fordulni. A világom ennek következtében megváltozott. Egy járvány dúlta, háború sújtotta, kényszerű munkaszüneti közegből átfordultam az intenzív munka nyomócsövébe a második negyedévre. Sikerélményekkel, eredményekkel tarkított világ vett körül. Aztán jött a nyár, és újra késztetést éreztem az események követésére, mert minden héten történt valami kedvezőtlen fordulat, ami az életminőségünkre hatással lesz, pár nap vagy pár hónap múlva. Ismét a felhők és a szürkeség világa kezdett dominálni a fejemben, mindaddig, míg ismét hátat nem fordítottam a történéseknek, és át nem fókuszáltam a szakkönyvek területére, a tanulságok összefoglalására a blogon, és a felhasználási lehetőségekre a munkánkban. Az aggodalomra okot adó perspektíva a jövővel kapcsolatos bizakodó gondolatokra cserélődött. Az értékteremtés, a fejlődés és a remény világába hopponáltam.

A figyelmünk irányítása igen nagy kihívás, de mind a jóllétünkre, mind a jövőnk proaktív alakítására óriási hatást gyakorol. Ne hagyjuk, hogy a farok csóválja a kutyát! Easier said than done…

Kattints ide és töltsd le ingyenesen legújabb, Egy szakajtó menedzsment haiku című e-könyvemet!