Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:
- szaktudás/képességek/bölcsesség/átlátóképesség rendszeres demonstrálása
- megszerzett tapasztalatok
- eddig elért eredmények
- tudatos vezetői működés
- erő és állóképesség: kiállás a célokért, az érdekekért és az emberekért felfelé is és ellenszélben is
- következetesség (feladatkiadás, nyomon követés, visszajelzés adás)
- fair bánásmód másokkal
- átlátható, kiszámítható, elvhű működés
- a gyengébbek felkarolása
- példamutatás
- tisztesség
- az ígéretek betartása
- érdeklődő odafordulás a másik felé
- önzetlen segítségnyújtás, támogatás
- a hibák, tévedések beismerése, akár önirónia
- krízishelyzetekben a higgadtság megőrzése
- szerénységgel/alázattal párosuló egészséges magabiztosság
- nehéz, kellemetlen döntések meghozatala és végrehajtása
- vízió
- szisztematikus, kitartó haladás a jövőkép felé, tűzön-vízen át
Biztosan lehetne még folytatni a sort, hirtelen ezek jutottak az eszembe. Most komolyan, tényleg azt gondoljuk, hogy a közelebbi emberi kapcsolat majd mindezeket felülírja? Persze ha a fenti listából nem sokkal büszkélkedhet egy vezető, nem csodálom, hogy csak a pozíciójába és a formális hatalmába tud kapaszkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.