A figyelemmenedzselés hatása a boldogságra

Korábban már többször írtam arról, természetesen nem saját kútfőből, hanem több tudományág jeles képviselőjének munkásságából merítve, hogy a multitasking csupán illúzió. Az agyunk egyszerre csak egy, szellemileg is igénybe vevő (azaz nem automatikusan végzett) dologra tud összpontosítani, és párhuzamos feldolgozás helyett csak váltogat a tevékenységek között. A fókuszváltás lassítja mindkettőt, nő a hibázás valószínűsége, és az átkapcsolás maga egy nagyjából fél másodperces fekete lyukat is eredményez, amikor igazából egyikre se figyelünk. Az viszont, hogy csak egy dolog töltheti ki egyszerre a figyelmünket, jó is, hiszen nem tudunk valamire nem gondolni (most próbálj meg nem gondolni a rózsaszín elefántra), helyette úgy tudunk valamit kiverni a fejünkből, ha külső hatásra vagy tudatos döntésünk alapján másra fókuszálunk át.

Laura Carstensen professzor és munkatársai a következő paradoxont igyekeztek feloldani: az idősebbek általában boldogabbak, annak ellenére, hogy több egészségügyi problémájuk van, és fizikai teljesítőképességük is gyengébb, mint amilyen fiatalabb korukban volt. A kor előrehaladtával az emberek többnyire érzelmi nyugalomra és elégedettségre vágynak, és ennek megvalósítása érdekében lépéseket is tesznek (az természetesen nem a földön élő idősek száz százalékára igaz, mindannyian ismerünk megsavanyodott, sőt megkeseredett, szünet nélkül pampogó öreg papikat és mamikat). “Nincs idejük” a negatív dolgokra fókuszálni, és az időtényező itt nem a napi 24 órára, hanem a hátralévő életperiódusra vonatkozik. “Nagyobb odaadással keresik fel azokat a külső és belső helyszíneket, amelyek hangulatukat javítják. Nagyobb mértékben idéznek fel pozitív emlékeket, foglalkoznak kellemes gondolatokkal, kutatnak fel és őriznek meg kedvező információkat, keresnek boldog arcokat, és az általuk vásárolt termékeknek is inkább az előnyeire összpontosítanak.” Ez az eredményes figyelemmenedzsmentről szól. Arról, hogy mire hajlandó pszichikus energiát fordítani, és mire nem.

Dr. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató, a Boldogságmítoszok című könyv szerzője konkrét cselekvéseket javasol ahhoz, hogy a figyelmünket rendszeresen arra irányítsuk, ami pozitív hatással van a szubjektív boldogságérzetünkre. A lista első három helyén az alábbiak szerepelnek:

• Minden nap írásban számba venni a bennünket ért áldásokat és mindazt, amiért hálát is érzünk.
• Előre elhatározni, majd pedig rendszeresen emlékeztetni magunkat arra, hogy minden helyzet, esemény és jövőbeli lehetőség pozitív oldalát nézzük.
• Gyengíteni a negatív hatásokat azzal, hogy tudatosan csökkentjük a problémákon való rágódással vagy önmagunk másokkal való egészségtelen összehasonlításával töltött időt.

A tudatos figyelemirányítást a teljesítmény fokozására is jól lehet használni, például különféle megmérettetések előtt, annak érdekében, hogy az ember szisztematikusan a megfelelő lelkiállapotba hozza magát. Ha olyan dolgokra koncentrál ugyanis, amiben nem biztos, akkor attól csak még jobban szorongani fog. A vizsgahelyzetet, előadást vagy kritikus tárgyalást megelőző időt ehelyett arra érdemes fordítani, hogy tudatosan igyekezzünk eloszlatni a félelmeinket és növeljük az önbizalmunkat, azáltal például, hogy múltbeli sikereinkre gondolunk és számba vesszük az erősségeit. Arról nem is beszélve, hogy ha kitöltöd a gondolataidat ilyenekkel, akkor nem lesz tere a kevésbé támogató témáknak.

A figyelem tudatos irányítása azonban nem könnyű, és sok gyakorlást igényel. A jó hír viszont az, hogy egyre nehezebb szituációkban leszünk képesek egyre rövidebb idő alatt uralkodni magunkon, és megakadályozni, hogy a farok csóválja a kutyát.

Ha szeretnél kicsit jobban elmerülni a tudatosabb emberi működés eredményességre és boldogságra gyakorolt hatásának lehetőségeiben, töltsd le ingyenesen és bármiféle regisztrációs kényszer nélkül, habkönnyen az erről szóló e-könyvemet!