2018. július 8., vasárnap

Az automatizálásról pár gondolat újra

Írtam korábban a témában, most ismét felböffent a dolog. Ha nem is mindenütt, sok országban jelent nehézséget a szükséges mennyiségű munkaerő hadrendbe állítása. Az utóbbi években hazánkban is felütötte a fejét ez a jelenség, immáron nem csak a gazdaságilag erősebb régiókban, és nem csak egyes iparágakban, hanem nagyjából mindenütt. Érthető, hogy a vállalatok keresik a lehetőségét az automatizálásnak, ha nagyon nem találnak embert a munkafolyamataikra. Számos termelővállalatnál folytatott beszélgetésben hallottam ezt a markáns szándékot az utóbbi egy-két évben.


A napokban volt szerencsém megfigyelni, hogy a szingapúri Changi reptér 4-es terminálján is igyekeznek a minimumra csökkenteni a humán erőforrások aktuális elérhetőségének való kitettséget. Ott se jellemző ugyanis a munkanélküliség. Az nem újdonság, hogy az ember magának nyomtatja ki a beszállókártyáját, de itt a csomagfeladáshoz sem szükséges már humán közreműködés. A következő lépés az útlevél-ellenőrzés. Magad is be tudod mutatni egy olvasó képernyőnek az útleveledet, hozzá gyorsan készül is egy fotó rólad, amit a berendezés egyből össze tud hasonlítani az útlevélben szereplő képpel. És hogy tutira menjenek, az országba belépéskor levett ujjlenyomatodat ismét csekkolják. Némi adatfelvétel és összehasonlítás által ez esetben is kiváltható az emberi közreműködés. Aztán éles kontrasztként tapasztaltam érkezéskor a következő reptéren, hogy azért álltak ott egyes vámosok a reptér kijáratánál, hogy a hömpölygő tömegtől kézzel összeszedjék, bármiféle rátekintés vagy ellenőrzés nélkül az előzetesen kitöltött nyilatkozatokat. Nem nagyon láttam okát, hogy miért ne lett volna jó ugyanerre a célra egy doboz.

Rengeteg egyszerű, ismétlődő tevékenységet fognak átvenni a közeljövőben automatizált folyamatok, mindazokon a helyszíneken, ahol macerás a munkaerő felvétele és megtartása. Ilyenkor mindig kérdés persze, hogy mit fognak kezdeni azok az emberek, akik nem kívánnak ennél összetettebb vagy emberi közreműködést jobban igénylő tevékenységeket megtanulni és folytatni. Mert ilyen munka is marad bőven, leginkább a szolgáltatóiparban, illetve egyéb segítő szakmákban. A gyártásban főleg ott maradhat meg az ismétlődő munkafolyamatokra az ember, ahol magát a mozdulatsort nehéz vagy drága automatizálni, vagy ahol olyan gyakori a változtatás a gyártott termékek terén, hogy egyszerűbb és olcsóbb a munkatársakkal ezt megoldani. És természetesen ott, ahol a gépeket kell ügyesen üzemben tartani, nagyobb hozzáadott értékű, technikusi/gépbeállítói munkát végezni.

De persze a jót is meg lehet abban látni, hogy fokozatosan csökken a biorobot jellegű tevékenység, és az ember egyedi képességeit, hozzáállását, humán érzékenységét jobban igénybe vevő munkákat lehet végezni. Természetesen mindez nem fog egy csapásra megtörténni, és morogni is szabadon lehet miatta, de olyan trendről beszélünk, ami nemigen fog megfordulni a következő évtizedekben.

Addig is, nem árt nap mint nap eggyel jobban végezi a vezetői munkádat, hogy nagyobb valószínűséggel meg tudd tartani a jó embereidet. A dolgozói elkötelezettség ugyanis leginkább a szakszerű vezetői ténykedéssel korrelál, ha hiszed, ha nem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése