A megoldások egyszerűek, a kivitelezés viszont sajos nehéz

Egész iparágak és társadalmi rendszerek épülnek arra, hogy az emberek rá vannak gyorsulva a különféle problémák orvoslására kifundált bonyolult megoldásokra. Ezért van felfoghatatlan jogrendszerünk, követhetetlen adórendszerünk, minden elképzelhető logika szerint előírt diétánk, sokdimenziós vállalati kompetenciamátrixaink, és ezért kényszerülünk olyan leveleket bogarászni mindenféle szolgáltatótól és hivataltól, amiből vért izzadva se tudjuk megérteni, hogy mi a szart kezdjünk vele. Ennek következménye például, hogy állandó bizonytalanságban élhetünk, különféle szakértőkre vagyunk utalva a túléléshez, ráadásul lépten-nyomon megbírságolhatókká/ lekopaszthatókká váltunk.

Pedig a leggyakoribb problémákra a megoldás tulajdonképpen elég egyszerűen megfogalmazható. Meg akarod nyerni a versenyt? Gyorsabban kell futnod, mint a többiek. Le akarsz fogyni? Kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amit elégetsz, vagy többet kell elégetned, mint amit beviszel. Ütőképes csapatot akarsz építeni? Vegyél fel egymást jól kiegészítő, alkalmas embereket, és hozd ki belőlük a legtöbbet! Boldogságra vágysz? Találd ki, hogy mi tesz azzá és mi nem, aztán csinálj többet az előzőből és fokozatosan irtsd ki az utóbbiakat! Jó oktatást szeretnél? Fogalmazd meg, hogy milyen tudás és készségek szükségesek a későbbi boldoguláshoz, és olyan módszertannal tanítsd a nebulókat, ami meghozza a kedvüket a tanuláshoz és kibontakoztatja a meglévő tehetségüket!

Oké, de hogy a fenébe?

Itt van a kutya elásva. Sokkal több szükséged van arra, hogy a “hogyan”-okat segítsen valaki kitalálni, gyakorlatba ültetni és hosszú távon fenntartani, mint arra, amit az emberek, és azon belül a szervezeti döntéshozók többsége szívesebben alkalmaz: újabb és újabb elméletek, logikák, megoldások, törvények, szabályok, rendeletek, struktúrák, stratégiák, modellek, stb.

A változó világhoz szerintem nem az fog tudni jól alkalmazkodni, nem az lesz sikeres, aki agyonbonyolítja a kihívásokra adott válaszokat, hanem az, aki az egyszerű megoldásokat képes gyorsan a gyakorlatba ültetni. Ha pedig elsőre nem találja el, akkor iziben korrigálni, módosítani, és másodikra, ötödikre vagy akár századikra eljutni a kívánt eredményhez. Mialatt mások a komplexitás illúziójának tükrében szépelegve cammognak, leginkább hátrafelé.