Miért nincs túl sok értelme a sikerrecepteknek?

Néhány hete jelent meg egy írás a Harvard Business Review blogján arról, hogy miért nem érdemes olvasgatnunk a sikeres emberek szokásaival, működési gyakorlatával kapcsolatos listákat, még ha jópofának és hasznosnak is tűnnek első blikkre. Az a helyzet viszont, hogy ezek a felsorolások nem állnak túl erős lábakon tudományos alátámasztottságuk és általánosíthatóságuk tekintetében. Íme néhány ok:

• A bizonyítékok anekdotikusak, egy-egy személyhez kapcsolódóak és szubjektívek, nem tudományos módszertannal végzett vizsgálatokból párolódtak le.

• A korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést. Lehet, hogy sok sikeres ember játszik például hangszeren, de az eredményességükhöz száz más ok járulhatott hozzá ennél lényegesen nagyobb mértékben: például a piaci környezet alakulása, egy jókor meghozott döntés, vagy egy üzlettárs / mentor / főnök, aki nagyszerűen egészítette ki az illető készségeit. (Kedvencem, egyébként amikor azt mondja valaki nekem, hogy “Mi is felnőttünk valahogy, ha szar is volt az iskola, amibe jártunk.” Ez igaz, de kérdés, hogy azért lettünk-e jó mérnökök vagy orvosok végül, mert idegbeteg volt az orosztanárunk vagy minden földrajz órán be volt rúgva a tanerő, esetleg ettől függetlenül, ne adj’ Isten, annak ellenére.)

• Nem tudni, hogy melyik az ok és melyik az okozat. Attól lett sikeres, hogy minden nap ugyanazt a farmert és garbót veszi fel, vagy hogy szinte mindenre nemet mond? Nem arról van szó inkább, hogy sikeres és pénzügyileg független emberként már könnyebben megteheti, hogy szarik a konvenciókra, kerüli a meetingeket, vagy alaposan megválogatja, mivel és kivel tölti az idejét?

• Az adott területen végzett kutatások eredményei nem feltétlenül érvényesek egy másik területre. Ami az egyik szakmában, iparágban, cégben, országban vagy időszakban kimutatható, mint sikertényező, egyáltalán nem biztos, hogy más kontextusban is megállja a helyét.

• Azokról az emberekről, cégekről nem szól a fáma, akik ugyanazt cselekedték, mint ami a sikertényezők listáján szerepel, de kudarcot vallottak. Fogalmunk sincs tehát, hogy az adott viselkedés milyen arányban vezet sikerhez, és milyen arányban buktához.

• Bár a siker minden esetben adott személyhez vagy céghez, illetve egy bizonyos kontextushoz köthető, a tanácsokat úgy fogalmazzák meg, hogy azok mindenkire vonatkozóan, állandóan, helytől és időtől függetlenül igazak. Pedig ahhoz, hogy relevánsak legyenek számunkra, a hátterünknek, a körülményeinknek és a céljaink is legalább nagyjából hasonlónak kellene lenniük, mint a megfigyelt személyeké vagy cégeké.

• Utólag könnyű okosnak lenni. Például megállapítani, hogy a sikeres emberek tudják, mikor kell kitartani valami mellett, és mikor kell elengedni a dolgokat. Hát persze. Visszatekintve rettentő jól látszik, de ez nem sokat segít nekünk a mai és a holnapi döntéseinkben.

A cikk szerzői szerint ezek a sikerreceptek nem csupán ártalmatlan szórakoztató olvasmányok, mert ha valaki ezekre alapozva alakítja ki a szokásait, akkor könnyen lehet, hogy kuruzslással próbálja orvosolni bajait, elszalasztva a valós gyógyulás, azaz a tényleges siker lehetőségét.