Épp hétéves a Tudatos Vezetés blog, így nem is lehetne aktuálisabb témát választani blogbejegyzésként, szülinapi ajándék gyanánt az olvasóknak. Sok-sok évvel ezelőtt hallottam először, hogy hétévente érdemes váltani a munkában és/vagy az életünkben. Akkortájt ezt úgy értelmeztem, hogy ennyi idő után minden bizonnyal belefáradunk vagy belefásulunk abba a tevékenységbe, amit végzünk, vagy abba a felállásba, amiben éldegélünk. Természetesen a megújulás nem feltétlenül jelent egy új munkahelyet vagy partnert. Lehetséges házon belül munkaterületet váltani, előrelépni, a magánéletben pedig új dimenziót jelenthet például a családalapítás, vagy éppen a gyerekek iskolába menetele, netán kirepülése. Aztán jóval később, a közelmúltban találkoztam a hétéves periódusok mögött álló konkrétabb elképzelésekkel, amikor Emich Szabolcs kollégámtól kaptam egy felnőttképzéssel kapcsolatos szakkönyvet.
Gyermekkorban elsősorban utánzással tanulunk, felnőttkorban a formális képzési formákon kívül a tapasztalati tanulásnak van nagy jelentősége. Coenraad van Houten: Felnőttképzés, mint az akarat felébresztése című könyvében hívja fel a figyelmünket egy másik fontos tanulási lehetőségre, az úgynevezett sorstanulásra. Azaz saját eddigi élettörténetünk tanulmányozása, valamint az élettel kapcsolatos törvényszerűségek ismerete is segíthet abban, hogy jobban kezünkbe vegyük a sorsunk irányítását.
A könyvben leírt, Rudolf Steiner munkásságához kapcsolható gondolat, hogy az emberi élet hétéves periódusokra osztható, eltérő szükségletekkel és életfeladatokkal. További tagolási lehetőség a 3x7 éves időszakokra darabolás, tehát a születéstől 21 éves korunkig, a 21-42 életévig, majd a 24-63-ig, tehát nagyjából a klasszikus aktív időszak végéig tartó rész, végül a nyugdíjas évek. Első 21 életévünk tulajdonképpen a kisgyermekkort, az általános iskolás időszakot, valamint a közép- és felsőfokú szakképzés periódusát foglalja magába, és ennek végére válik képessé az ember arra, hogy valóban felnőtt életvezetési és tanulás szintre lépjen. Sőt, manapság ez jellemzően még valamivel későbbre tolódik. Aki látott már 18 éves gyereket, az nem gondolja komolyan, hogy önálló, független, életképes felnőttről beszélhetünk, bár jogilag nagykorú az illető.
A 21-42 éves időszak egyértelmű felfelé ívelő, építkező időszaka az életünknek. 21-28 év között többnyire egy tanulási, információ- és tudásbegyűjtő szakaszban vagyunk, megpróbálva összekapcsolni magunkat a tanultakkal. Amikor ez nem sikerül, akkor hagyjuk ott a kiválasztott szakot vagy az első munkahelyeket. Azt lehet mondani, hogy akár a felsőoktatásban töltött évek, akár az első néhány munkaév elsősorban az alapok lerakásáról szól. Ha jól sikerült választanunk munkahelyet, akkor felszívjuk magunkra a gyakorlati tudást és képességeket, ami a szakmánk végzéséhez szükséges.
28-35 évig három fontos tanulási folyamat megy végbe: a megszerzett ismeretek belső feldolgozása-újraértékelése, az individualizálás, melynek során kiszűrjük a számunkra igazán releváns részeket, valamint rengeteg gyakorlás, tapasztalatépítés. Tipikusan ebben az időszakban történik az egzisztenciateremtés, amihez masszív termelési erőfeszítésre van szükség. Nem is baj, van hozzá energiánk és motivációnk.
35 és 42 év között a növekedés és az új teremtésének időszaka jön el jó esetben. Van bőven tapasztalatunk, igyekszünk az energiáinkat okosabban használni. Nem akarjuk, hogy a munka bedaráljon bennünket, de ezzel együtt továbbra is növekedést szeretnénk elérni: karrierben, anyagiakban, de jobb egyensúlyra törekedve az élet többi területével. Nagyjából itt kezd el bennünket nyakon vágni az életközepi krízis is: tényleg csak ennyiről szólna az élet, hogy hány százalékkal több előflórás joghurtot adunk el hónapról hónapra, valamint az, hogy logisztikázzuk a családtagokat?
42-től 49-ig már egyértelművé válik számunkra, hogy a B oldal forog, és új kérdéseket keresünk. Például az egyik elég kézenfekvő kérdés, hogy az életünk második felével mit kezdjünk, hogyan irányítsuk. Vagy valami más, lényeges dolog magunkkal vagy a környezetünkkel kapcsolatban. Ha tetszik, ha nem, ez már fizikailag a lejtmenet, de vannak, akik épp ekkor lesznek maratonfutók vagy Ironman-ek. Erre még magam nem tudok visszatekinteni, mert kábé az elején vagyok.
49 és 56 között rutinos rókaként a lemondás gyakorlása, és a világ vagy a közösség bajai felé való nyitás jellemzi azt az embert, aki nem rekedt meg egy korábbi, leginkább saját magára fókuszáló szinten. A felhalmozódott szakmai és élettapasztalatokat más területeken végzett alkotómunkában is lehet hasznosítani.
A nyugdíj előtti évek a testi leépülés mellett szellemi felépülést, megfiatalodást hozhatnak. Aki ügyesen elbiciklizett idáig, annak a nyugdíjas évek is lehetnek tartalmasak, történésekben, aktivitásban és akár unokázásban gazdagok, fiatalosan tartva az embereket. Rengeteg a jó és a rossz példa is, ami megfigyelhető az idősebb ismerősök, rokonok körében.
Még egy izgalmas kiegészítés: az első 21 év és a harmadik periódus hétéves szakaszai között lehet kapcsolat: pl.: ami 14 és 21 éves korunk között lényeges volt számunkra, az 42 és 49 között valamilyen formában visszaköszönhet, ugyanez igaz a 7-14 és a 49-56 időszakra. Ennek megértéséhez persze nem árt kicsit jobban átgondolni, mi jellemezte azokat a periódusokat. George O’Neil Rudolf Steiner gondolataira épített, saját biográfiánk elemzését segítő ábráján a következő területeket javasolja vizsgálatra: Places/Jobs, Interests/Studies,People/Family, Destiny/Illness. Bár én magam nem értek az életútelemzés efféle módjához, nekem nagyon hasznos tanulságokkal szolgált, amikor az életem hétéves szakaszaira beírogattam a négy kategória fontosabb történéseit, információit. Az ily módon tanultakat pedig már tudatos változtatásokká fordítottam a jelenben.
Természetesen nem mindenkinek minden pont ezen hétéves szakaszok szerint történik az életében, de érdemes lehet belegondolni, hogy hol és miért vannak eltérések, és van-e azoknak valami üzenete számunkra.
Hát akkor boldog hetedik születésnapot Tudatos Vezetés blog! Jöhet a következő 7 év!
• • •
Töltsd le ingyenesen vezetéssel kapcsolatos e-könyveimet a Tudatos Vezetés blog főmenüjéből! Itt az első, a második, a harmadik, és a bonus track, a "menedzsment haiku" gyűjtemény. Dr. Dobay Róbert kollégám innen letölthető e-könyvében a veszélyes féligazságokról, "bevált" HR gyakorlatokról rántja le a leplet. Írtam továbbá szabadon elérhető e-könyvet saját életünk tudatosabb irányításáról és az élvezetesebb és eredményesebb tanításról, azokat is figyelmedbe ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.