Számos tényező befolyásolja a szervezeti hatékonyságot és eredményességet. Egyet szeretnék közülük kiemelni, amire az emberek közötti együttműködés leginkább épül, és ami nélkül bármilyen szofisztikált építmény meglehetősen ingatag lesz.
A minap arról beszélgettünk a kollégáimmal, hogy azért szeretünk együtt dolgozni, mert ha akármelyikünk elvállal egy feladatot, a többiek biztosak lehetnek benne, hogy nem fogja se elfelejteni, se elsumákolni, a megbeszélt végeredmény pedig határidőre elkészül. Ha a többieknek van észrevétele, akkor azzal lehet javítani a produktum minőségét. Nem egók harcolnak hanem érveket ütköztetünk.
Semmi űrtudomány nem kell hozzá. Mindenkinek van egy saját feladatmenedzselő rendszere, ahova felírja a vállalásokat, így nem merül semmi feledésbe. A határidőket pedig a többi elköteleződésünk ismeretében határozzuk meg. Tudunk egymásnak és az ügyfeleknek is nemet mondani. Amikor pedig nagyon feltorlódnak a dolgok, meghosszabbítjuk a munkanapunkat, mert felelősséget vállalunk az egymásnak tett ígéreteinkért. Semmire nem kell úgy visszatérnünk még egyszer, hogy vajon mi lehet vele. Természetesen mi is rendszeresen nyomon követjük a százféle ügyet, amit futtatunk, de nem a számonkérésen kell lennie a hangsúlynak, hanem az információcserén.
Az ifjabbik Covey arról ír A bizalom sebessége című könyvében, hogy a bizalom felgyorsítja a munkavégzést és jelentősen csökkenti a költségeket. Nincs szükség előzetes átvilágításra, apróbetűs szerződésre, ügyvédekre, szigorú szabályzatokra, szoros ellenőrző rendszerekre és kilátásba helyezett büntetésekre. Egymás tenyerébe csapunk, aztán mindenki tudja a dolgát.
A hatékonyság és az eredményesség alapja tehát az, hogy az egymásnak tett ígéreteinket, vállalásainkat megbeszélés szerint teljesítsük. Ilyen baromi egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.