Izgalmas változások a vezetői kompetenciákban (2005-2015)

A munkahelyi személyiségfelmérésére szakosodott Captain magyarországi irodája már több mint másfél évtizede végez kompetenciaméréseket a hazai piacon. A héten közzétett kutatásukban összehasonlították a 2005-ben felvett vezetői értékeléseiket a 2015-ös eredményekkel, hogy megnézzék, tapasztalnak-e különbségeket a mai és a 10 évvel ezelőtti vezetők kompetenciái között. Nyílván nem ugyanazoknak a vezetőknek a visszaméréséről beszélünk itt, hanem egy későbbi mintavételről. Voltak területek, ahol nem érzékeltek statisztikailag szignifikáns eltérést az ezres nagyságrendű teszteredmény vizsgálatakor, voltak azonban olyan dimenziók, ahol számottevő különbségeket tapasztaltak.

Erőteljesebben jellemző a mai vezetőkre, hogy határozottabban, aktívabban irányítják a csapatukat, nőtt a befolyásolás mértéke, a személyes részvétel a munkában, a gyakorlatiasság, a részletorientáltság, a kitartás, és az igény a feladatok befejezésére. Kommunikáció területén egyetlen területen mozdultak felfelé, ami épp az önérvényesítés. Nekem mindezek arra utalnak, hogy a mai vezetőkre jellemzőbb, hogy közelebb mennek a tevékenységhez, szorosabb kontrollt kívánnak gyakorolni, és markánsabban akarják mutatni az irányt. Nem túl meglepő, tekintve a nemzetközi cégek válság utáni időszakban megfigyelhető tendenciáját a központosításra és a szorosabb gyeplőre.

Mindezekkel párhuzamosan a korábbiaknál jobbnak tűnnek a szociális képességeik, és a csapatmunka szervezéséhez szükséges készségük. A Captain szakértői így arra következtetnek, hogy talán nem hiába tréningezték és coacholták őket.

A fentiek alapján talán nem annyira meglepőek azok a területek, ahol csökkenés tapasztalható a 10 évvel ezelőtti mérésekhez képest. Jelentősen alacsonyabb értékeket láthatunk az önállóságban és a döntéshozatali kompetenciában, valamint a kommunikáció kategória összes többi dimenziójában: önuralom, kitűnni vágyás, eladói potenciál (meggyőzés), valamint egy nagyon fontos tétel, az önbizalom terén. Ugyancsak problémás, hogy a fittség és kondíció érzetet vizsgáló "vitalitás" faktorban is jelentős a visszalépés, mely valószínűsíti, hogy kevésbé képesek megküzdeni az egyébként fokozódó nyomás okozta stresszel, vélhetően kevesebb időt fordítanak a regenerálódásra és az egészségmegőrzésre.

A kutatási beszámoló egyik összefoglaló megállapítása, hogy a mai vezetőnek, a válság előtti időszakkal összehasonlítva "korlátozottabb mozgástér mellett több kihívásnak kell megfelelnie".  Én pedig azt állapítom meg, hogy erre a kihívásra az erősebb kontrollt, a szorosabb gyeplőt választja, mint stratégiát, alacsonyabb szintű belső magabiztossággal, de ennek ellenére erőszakosabban, kevesebb meggyőzéssel, megmondóbb stílussal. Természetesen ez nem minden vezetőre igaz, de a statisztikailag szignifikáns különbségek szerint erre mozdult az "átlagos vezető".

Mindez pedig pont szembe megy a menedzsment fejlődésének 21. századi irányával, ahol egyre inkább a bevonásra, a felelősségvállalásra, a coaching szemléletre, és az önirányításra helyezik a hangsúlyt, mivel korunk tudásmunkásai, akikért akár globális verseny folyik a munkaerőpiacon, nem tartják vonzónak és kielégítőnek a szoros gyeplőt és a felülről diktálást. Aki teheti, az pedig lábával szavaz, és keres egy olyan munkahelyet, ahol jobban érezheti magát.