2014. március 20., csütörtök

A kóstolófalatkáktól nem szaladsz messzire

Gyakran tapasztalom, hogy az "elfoglalt menedzserek" a saját fejlesztésüket is rohamtempóban, előemésztett, erőfeszítés nélküli tartalomfogyasztás keretei közt képzelik el. Már aki egyáltalán foglalkozik ezzel. Például másfél órás előadást kérnek egy menedzsment off-site-ra, vagy tömörített összefoglalót olvasnak el egy-egy szakirodalomból. Persze ez is jobb, mint a semmi, de pont attól fosztják meg így magukat, ami érzékelhető viselkedésváltozást eredményezhetne számukra.

Vegyük elsőként a rövid előadást. Ebben az időkeretben esélyes, hogy csak passzív befogadásról lesz majd szó. Természetesen egy értelmes külső szakértő tud okosakat mondani, szerencsés esetben még szórakoztató is az illető. Belső változást azonban csak az tud elindítani, ha valamilyen erőteljesebb érzelmi és tapasztalati behatás éri az embert, például megtapasztalja egy gyakorlatban a saját kompetenciáját és annak korlátait: Hoppá, milyen fárasztó valakire rendesen odafigyelni! Milyen hatékony segítség, ha valakire rászánok tíz-tizenöt percet! Milyen könnyen kimondunk olyanokat, ami másoknak a kedvét szegi! És így tovább.

A szakirodalom olvasásánál is van legalább két probléma azzal, ha nem szánjuk rá az időt az egész könyvre. Egyrészt nem követtük végig azt a gondolatmenetet vagy történetet, ami a végkövetkeztetésekhez vezet, és ami az egész üzenetet hitelessé teszi. Másrészt egy-egy fő üzenet vagy modell ugyebár egy leegyszerűsítés, egy tapasztalatokból leszűrt mintázat, ami önmagában könnyen tűnhet túl szimplának vagy közhelyszerűnek. Mint abban a viccben, hogy miként teszünk be egy elefántot a hűtőbe: Kinyitjuk az ajtót, betesszük az elefántot és bezárjuk az ajtót. És a zsiráfot? Kinyitjuk az ajtót, kivesszük az elefántot, betesszük a zsiráfot és bezárjuk az ajtót. Hát ezt eddig is tudtuk, nincs benne semmi újdonság, most se kaptuk meg a mesterkulcsot minden ajtóhoz, tehát mehet az élet ugyanúgy tovább.

Félreértés ne essék: ezzel nem akarom azt mondani, hogy a rövid üzeneteknek nincs hasznuk. Épp ellenkezőleg: kunzsah scnin kenketenezü divör a ygoh, inadnom tza moraka men lezze: késse en sétréerléF. :-)

Na de komolyra fordítva a szót, egy-egy cikk vagy egy maximum 18 perces TED előadás nagyszerű dolog, de leginkább inspirációszerzésre. Arra, hogy érdeklődés esetén mélyebben elmerüljünk a témában. Tanulást, fejlődést önmagában nem fog eredményezni. Mint ahogy ez a bejegyzés se.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.