Mit változtatnál az életeden, ha pont öt éved lenne még hátra?

Mostanában sokat foglalkoztam az értékek témakörével. Egyrészt ismét dolgozom egy irományon, amiben központi szerepet fognak kapni, másrészt épp a héten értünk az egyik ügyfelemnél az értékalapú időgazdálkodás tréningmodulhoz. A nap végén az egyik résztvevő nagyon őszintén kifejezte meglepődését - amivel kapcsolatban még mindig szkeptikus volt délután ötkor - hogy a hatékony időbeosztás mögött elsősorban nem praktikák és technikák, hanem ilyen "spirituális" dolgok állnak.

Ha megkérdezel valakit, hogy mik jelentenek számára értéket, általában a felszínről válaszol, és leginkább olyanokat mond, ami jól hangzik ugyan, de egyáltalán nem biztos, hogy a valóságot tükrözik. Azok az értékek ugyanis, amik nem jelennek meg a viselkedésben, nem mondhatók autentikus értékeinknek. Hiába valljuk, hogy a család mennyire fontos nekünk, ha alig töltünk velük időt, ha nem hallgatjuk meg az igényeiket és nem válaszolunk rájuk. Aztán takarózunk azzal, hogy "teérted hajtok, hogy mindened meglegyen" (Hobo Blues Band).

Hogyan lehet akkor valakinek a valós értékeit, a számára igazán fontos dolgokat feltárni? Stephen Covey a saját temetésünket képzelteti el velünk szép színesen, ahogy odasétálunk a ravatalhoz, szeretteink és barátaink sorfala mellett elhaladva, majd a végén rájövünk, hogy mi magunk fekszünk ott. Mit szeretnénk a nekrológokban hallani? Milyen emberek voltunk? Én hasonló módszert szoktam használni a tréningeken, de 80 éves születésnapi bulira finomítom a temetés témakörét, aztán onnan próbálunk visszatekinteni.

Egy másik módszer, hogy ha már csak egy éved lenne hátra az életből, mert valamilyen végzetes betegséget diagnosztizáltak nálad, hogyan töltenéd azt a tizenkét hónapot. Nem rossz ez se, de az a bajom vele, hogy valószínűleg sokan azt mondanák, hogy ha már csak ilyen kevés van hátra, félredobnának mindent a mai életükből. Például körbeutaznák a földet, hallottam is már konkrétan ilyen esetet. Szerencsére egyébként az illető közben felépült és azóta is vidáman él. Szóval a lényeg, hogy nem feltétlenül tud megfelelően segíteni ez a feladat az értékek beazonosításában.

Arra gondoltam viszont, hogy ha azt az információt kapnád az orvostól, hogy jelenlegi életviteled mellett pontosan öt éved van hátra, elkezdheted vágni a centiket, akkor az már kellően mellbevágó ahhoz, hogy a mindennapjaidat is azzal töltsd, ami ebben a limitált időkeretben kívánatos, és a számodra fontos dolgokat és embereket tedd előre az életedben. Ha már csak nagyjából 1800 napod van hátra, megválogatod, hogy mivel biztosan nem szeretnéd agyonütni az idődet. Öt évet már nem fogsz elutazgatni, biztos szeretnél még valamit elérni a munkádban, esetleg más tevékenységet kipróbálni, fontosnak tartanál még valami termelést is, élményszerzést, és talán azt se bánnád, ha valami maradna utánad. Akár kézzelfogható, akár az emberek emlékében.

Mivel én már sok éve igyekszem az értékeimet tudatosítani és azoknak megfelelően terelgetni az életemet, kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire hoz ki hasonlót vagy mást, ha elvégzem ezt a feladatot. Biztos, hogy folytatnám a munkámat, talán még nagyobb bátorsággal és őszinteséggel. Amiben hiszek a vezetői fejlődéssel kapcsolatban, még könyörtelenebb egyenességgel terjeszteném, hogy minél többen ráébredjenek a változás szükségességére. Azért is folytatnám, hogy a család számára erősítsem az anyagi biztonságot, ha már nem lennék. Aztán akkor biztos rávenném magam a rendszeres mozgásra, amire évek óta képtelen vagyok. Hátha nyernék vele még pár hónapot vagy évet. Nagyon meggondolnám, hogy milyen otthoni tevékenységek végzését nem lennék hajlandó abbahagyni, ha a fiam rángatná a nadrágomat, hogy menjünk focizni, vagy a lányom pakolná az ölembe a könyveket, hogy olvassam már el neki. Mindent elkövetnék annak érdekében, hogy a gyermekeim nevelése és iskoláztatása jó kezekben legyen. Próbálnék segíteni nekik, hogy rátaláljanak azokra a dolgokra, amik örömet okoznak nekik, hátha sikerül olyan tevékenységnek szentelni az életüket, amiben egyszerre tudnak kiteljesedni, boldogok lenni és megélni. Biztos, hogy beterveznék minden évben néhány országot, amit fel szeretnénk keresni a párommal még ebben az életben. Segítenék a kedvesemnek olyan munkapályára rátalálni, amivel szívesen foglalkozna, és öt év alatt fel is tudná építeni, amikor már nélkülem kellene helytállnia. És folytatnám az írást, újabb és újabb e-könyveket jelentetnék meg, már persze csak akkor, ha jutnának eszembe értékes gondolatok. Ha csak egy mód van rá, minden baráti meghívásnak eleget tennék, és én is rendszeresen hívnám meg a barátokat és a családtagokat vendégségbe. Közeli és idős rokonaimat rendszeresen látogatnám. Nagyon meggondolnám, hogy miért érdemes veszekedni, és miért nem. És persze elolvasnék még jó sok könyvet, mennék bőven színházba, koncertre, esetleg moziba.

Az előző bekezdésből most már meg tudom állapítani, hogy a valós értékeim és az életvitelem úgy 75-80%-ban fedésben van. A türelem, a gyerekekre fordított idő és energia, valamint a mozgás terén van diszkrepancia. A többi stimmel. Nem véletlenül, hiszen évek óta tisztában vagyok az értékeimmel, és ami ennél még fontosabb: tudatosan ezeknek megfelelően tűzöm ki az adott év céljait minden lényeges szerepemben, és heti rendszerességgel monitorozom, hogy rajta vagyok-e az úton, vagy letértem az árokba.

Rászánsz egy félórát, hogy átgondold: mit változtatnál az életeden, ha már csak 2018. november 19-ig lenne időd?