Friss kutatási eredmények: Hogyan serkentik az izmaink az agyunk fejlődését?

Még jó pár évvel ezelőtt, egy lisszaboni HR konferencián találkoztunk Andy Habermacher neuroleadership szaktekintéllyel, aki jelentős mértékben inspirált bennünket arra, hogy még jobban elmélyüljünk az idegtudomány bugyraiban a vezetőfejlesztéshez kapcsolódóan. Azóta is követjük az írásait, sőt, majdnem összehoztunk egy kooperációt is vele az Act2Manage applikáció keretei közt, de aztán végül egyéb okokból ez nem valósult meg. Friss írásában egy izgalmas kutatásról számolt be az érdeklődőknek. Bár az eredményből levont konklúzió nem annyira újdonság, inkább megerősítés, számomra mindig nagyon motiváló, amikor természettudományos magyarázatot tudunk adni egy általunk már empirikus úton megtapasztalt jelenségre.

“Angel Bu és munkatársai az MIT-nél különféle laboratóriumi kísérleteket végeztek sejtes anyagokon. Azt találták, hogy amikor az izomsejtek összehúzódnak a testmozgás során, egy úgynevezett myokinekből álló jelzőmolekula-keveréket bocsátanak ki. És itt jön a lenyűgöző rész: a myokinneknek kitett neuronok akár négyszer hosszabbra is nőhetnek!” – írja Andy. “Azt is észrevették, hogy amikor a neuronokat fizikailag stimulálják egy izom-összehúzódáshoz hasonló módon – például megnyújtják és összehúzzák őket –, a növekedésük hasonló mértékben fokozódik, mint a myokinek jelenlétében. Elemezték ezeknek az idegsejteknek a növekedését, és megállapították, hogy nemcsak gyorsabban és hosszabbra nőnek, hanem érettebbé is válnak, vagyis jobban kommunikálnak az izmokkal és más neuronokkal.” – folytatta.

Oké, de mit tudunk kezdeni ezzel az információval? – merült fel bennem a kérdés, de a következő bekezdésben meg is kaptam a választ:

“Egy 2023-ban készült, Ritu Ramen vezette kutatás alkalmával megállapították, hogy amikor izomgraftokat (szövet-átültetési eljárást) használtak sérült izomszöveten, és ezt fénnyel stimulálták, nemcsak az izom növekedését serkentették, hanem a neuronokét is. Ez pont a fordítottja annak, amit eddig feltételezünk, hogy az idegi stimuláció irányítja az izmokat. Úgy tűnik, hogy itt a másik irány érhető tetten: az izmok hatnak a neuronokra és az idegsejtek növekedésére.”

Andy Habermacher azt állítja ezek alapján, hogy “a testmozgás az egyik legjobb dolog, amit az agyunkért és az egész idegrendszerünkért tehetünk.”

Úgyhogy, ha nem akarsz elhülyülni idő előtt, Kedves Olvasó, tessék kikászálódni a karosszékből, és nekiállni akármilyen testmozgást végezni. Jó tanácsom a viselkedéstudomány oldaláról, hogy kifejezetten kicsiben érdemes elkezdeni, mert akkor nagyobb a valószínűsége, hogy rendszeresen meg is valósul, és amit gyakran ismétlünk, annak van esélye szokássá alakulni, és tartósan beépülni a viselkedési repertoárunkba. Nem állítom, hogy ez könnyű volna, jómagam is küzdök vele, mérsékelten sportos, de a gasztornómiáért annál inkább lelkesedő ember lévén. De már több mint 10 éve rátaláltam a saját sportomra, a kerékpározásra, így legalább tavasztól őszig nem kell különösebben nyüstölni magam a mozgásra, illetve maximum a szezon elején…

• • •

Ha cégvezetőként vagy HR vezetőként szívesen beszélgetnél arról, hogy miként folytathatná egy képzett és tapasztalt menedzseri csapat a vezetői tanulást a viselkedéstudomány és az idegtudomány alapjaira építve (viselkedésváltozás tervezése, elkötelezettség fokozása, hatékonyabb befolyásolás és változásmenedzsment), akkor vedd fel velünk a kapcsolatot a cservenyak.tamas@menedzsmentor.com címen!