2018. december 7., péntek

Gondolati multivitamin a téli immunerősítéshez

Felettébb sűrűre sikeredett ez az év, több szempontból is, melynek következtében igencsak észnél kellett lenni, nehogy úgy járjak, mint a lufi, ami egy kis lyukon keresztül hirtelen elengedi az összes belefújt levegőt, miközben amorf és nevetséges pályát bejárva padlót fog. Nekem három dolog szokott beválni ilyenkor: a mozgás mennyiségének növelése, a pihenés/alvás komolyan vétele, valamint tartalmas gondolatok fogyasztása. Ez utóbbi jutott eszembe a minap, amikor újra levettem a polcról az Apáti Béla barátomtól két évvel ezelőtt kapott kis könyvecskét Böjte Csaba vagy kétszáz rövid gondolatával. Már többször idéztem tőle a Tudatos Vezetés blogon, mert azon kevesek közé tartozik, akik egyszerűen, mai nyelven és közérthető módon fogalmaznak meg hasznos és értelmes dolgokat. Multivitamin-DJ-ként tematikusan összemixeltem néhány idézetet tőle, amelyek engem újra és újra megszólítanak. Hátha rád is hasonló hatást gyakorolnak. Ráadásul meglehetősen hasonló dolgokra hívja fel a figyelmet, mint amit mi magunk is rendszeresen ismételgetünk az írásainkban és a személyes munkánk során, jóllehet teljesen más forrásokból merítve.


“Hiszem, hogy az egyetlen dolog, amit lázasan keresnünk kell itt, ezen a Földön, az a mi saját feladatunk. (…) Tudom, hogy a felvállalt munka visszahat ránk, és nemcsak a kezünk által épül, szépül a világ, hanem általa mi magunk is megszépülhetünk, kiteljesedhetünk…” “Az ember nem karácsonyfadísz, nem marad ott, ahová felakasztották, hanem elindul magának feladatot keresni.” “Az leszel holnap, amit ma gondolsz, mondasz, teszel. Talentumaidat kamatoztatva méltó és képes leszel arra, hogy sokat bízzanak rád.”

“Ha testre szabott valaki számára a munka, akkor nem fárasztó, hanem felvillanyozó és erőt adó. A fölösleges, értelmetlen munka viszont valóban képes kilúgozni az embert.” “Igazából nem a munka mennyisége, milyensége dönti el, hogy mennyire fáradunk el, hanem az, hogy van-e eredménye a munkának, győzünk-e, értelmét látjuk-e.”

“Az ember életének szépsége, hogy megtapasztalja: képes a változásra, a növekedésre. De az igazi változást csak a másik elfogadó szeretete segíti elő. (…) Az életnek pont ez az értelme és célja, hogy egymásból kihozzuk a legtöbbet, a legjobbat…” “Hogy emberré váljunk, igenis szükséges a kudarc, a küzdelem, az erőfeszítés, a kibontakozás gyötrelme.” “Izmaink attól nőnek, hogy súlyt emelünk, mert nem lehet papírmasé súlyt emelve izmokat növeszteni.” “Azáltal, hogy használjuk a szürkeállományunkat, több idegpálya épül ki, komolyabb feladatokat tudunk megoldani, szellemileg gazdagabbak, okosabbak leszünk (…) A többi készségünk, képességünk is így fejlődik.” “Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű. Kudarcok érnek? Ne add fel! Egy életed van, egyetlen nagy dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni és önmagad megvalósítását feladni.” 

“Ne legyünk bábok, eszközemberek, melyet mások rángatnak. Teremtsd meg azt a tiszta, boldog, termékeny életmódot, melyben szabadon létezhetsz és legszebb álmaidat valóra válthatod.” “Tény, hogy minden embert sok-sok vágya, indulata, hangulata próbálja rángatni, ide-oda vinni. Sajnos, sokszor nem mi döntünk, hanem a bennünk dúló-fúló pillanatnyi érzések. Ezeket a kalóz, pillanatnyi hangulatingadozásokat, vágyakat legjobban önneveléssel, böjtöléssel, önmegtagadással lehet a sarokba szorítani, uralni.” “Az akaraterőt tudatosan lehet fejleszteni. Ha az ember valamit elhatároz, akkor ez ad erőt a kitartó munkához, a fáradtság, a nehézség ellenére is.”

“Skizofrén dolog a munkát és a pihenést élesen elválasztani. Az a jó, ha az ember munkája, szórakozása, pihenése összeforr, így tud a szó valódi értelmében élni.” “A pihentető alvásra nagy szükségünk van. Azon hosszú távon nem szabad spórolni, mert idegileg és fizikailag is kimerül, felőrlődik az ember, ingerült lesz, eltompul, lelassul, és még azt a feladatot sem tudja elvégezni, amire játszi könnyedséggel képes volna.” “Miért ne lehetne megtenni, hogy nem vesszük fel a telefont, amikor komoly dolgokról beszélgetünk, amikor ebédelünk, amikor társasjátékot játszunk, (…)? Micsoda öröm és ajándék annak, akivel éppen együtt vagyunk, hogy érzi, ilyen értékes nekünk, hogy azt a varázslatot, amit a közösen eltöltött idő ad, nem engedjük megtörni, szétrombolni senki által.”

“Az értelmiségi dolga olyan, mint a karmesteré, aki összefogja a zenekart, hogy megszólaljon a gyönyörű szimfónia: utat mutat, tanácsot ad, vezeti és összefogja a rábízottakat, célokat tűz az emberek elé, és segíti, hogy azok megvalósulhatnak. Ha talentumot kaptál, nemcsak magadért kaptad…”

“Innováció és kooperáció. Egy okos előadáson egy kedves úr arról beszélt, hogy világunkat e két szép emberi tulajdonság menthetné meg. És valóban azt látom, hogy a kezdeményezőkészség, az új dolgokat teremtő erő nagyon kevés emberben van meg. És azt is látom, hogy az emberek hajlandók magányos farkasokként küzdeni, partizánakciókba kezdeni, de váll váll mellett nem nagyon tudnak dolgozni.”

“Szent meggyőződésem, hogy a jókedvnek, a vidámságnak a mi életünk mindennapi viseletének kellene lennie.”

Ezeket válogattam mára, váljék egészségetekre!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése