2018. április 23., hétfő

Pihenni is meg kell tanulni, ha hiszed, ha nem

Egy Banksy álnevű brit graffiti művésztől származó idézetbe botlottam a minap, miszerint “Ha elfáradtál, pihenni tanulj meg, ne feladni!”  Eltöprengtem ezen a gondolaton, mert sajnos valóban nem magától értetődő dolog a pihenés. Nem arra célzok, amikor totál kimerülten elborulsz, mert azt bárki tud, hanem arra, hogy mennyire vagy képes napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra fizikailag, lelkileg, érzelmileg és szellemileg feltöltődni. Bizony ez is egy elengedhetetlen képesség, ha számottevő teljesítményt kívánsz leadni, pláne ha hosszabb távon fenntartható módon.


Eszembe jutott, hogy a múlt hétvégén szezonnyitónak letoltunk egy hatvan kilométeres kört biciklivel. Úgy negyventől már nagyon nem esett jól nekünk, különösen, hogy a visszaúton már szembe szél fújt. Persze nem volt opció, hogy feladjuk, haza kellett tekerni. Aztán a nap hátralevő részében már csak döglöttünk, semmi értelmesre nem voltunk már foghatók. Belegondoltam, hogy ha szombaton és vasárnap is mentünk volna egy-egy harmincas kört, akkor mondjuk a kétszer másfél órás mozgásnak is lett volna pont olyan sportértéke, mint egyszerre a 3-4 órának, nem kellett volna sokat elégetnünk az akaraterő-tárolónkból, közte pedig inkább csak a jóleső fáradtságot pihentük volna ki. (A mozgás mellesleg a szellemi fáradtság feloldására is nagyszerű megoldás.)

Ahogy haladok előre a korral, a munkanap végére jobban elfáradok, ezért egyre tudatosabban teszem le a számítógépet estefelé, vonulok el bármi képernyő elől, legfeljebb egy kis olvasás, aztán időbeli nyugovóra térés következik. Másnap reggelre sikerül legalább 8 órát aludni, vagy akár többet is, és így kipihenve lehet felébredni.

Természetesen nem vagyunk egyformák, mindenkit más és más tevékenység képes kikapcsolni, és eltérő dolgok töltenek fel bennünket. Kit a társaság, kit az elvonulás, kit a kertészkedés vagy a kézművesség, kit a szellemi alkotó tevékenység vagy épp a kultúrafogyasztás. A megfelelő mennyiségű alvásra viszont mindenkinek szüksége van. Rengetegen számolnak be arról, hogy nem tudnak elaludni, éjszaka felébrednek, és hosszasan forgolódnak az ágyban. Arról is gyakran hallani, hogy képtelenek letenni a munkát vagy az egyéb aktuális problémáikat, folyamatosan pörög ezeken az agyuk. Hiába vannak tisztában vele, hogy milyen tevékenységekben tudnak jól elmerülni, egyszerűen nem bírják rávenni magukat azokra, inkább beülnek a tévé vagy a számítógép elé, és rágják ami onnan eléjük böffen.

A tudatosság tehát a pihenés terén is megtérül. Ha nem mosott szarként indulunk neki a napnak, akkor nem nehéz belátni, hogy többre leszünk képesek. Ez pedig nagyrészt azon múlik, hogy sikerült-e normálisan aludni, használtuk-e valamire a testünket az emésztésen kívül, és a figyelmünket, azaz a monkeymind-unkat átirányítottuk-e egy időre a szokásos pörgésről egy számunkra érdekes vagy fontos egyéb témára.

1 megjegyzés:

  1. Kitettem az idézetet a munkahelyi faliújságra! Köszönöm :)

    VálaszTörlés