2017. április 3., hétfő

Vigyázz, mert az ijesztgetés feleszi az akaraterődet!

Az emberi lények igen komoly teljesítményre képesek, ha valamit igazán, szívből akarnak. Mégis, az egyik legnehezebb dolog, hogy összeszedjük magunkat és rendre megtegyük, ami fontos, vagy megálljuk mindazt, ami nem szolgálja az érdekeinket vagy az egészségünket. Ahogy a mondás tartja: mindennek faszául ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Olvasok egy felettébb izgalmas könyvet, amit Pusztai barátom pattintott hozzám néhány hete: Kelly McGonigal - The Willpower Instinct: How Self-Control Works, Why It Matters and What You Can Do To Get More of It


A könyv szépen összefoglalja az akaraterőnk biokémiáját, miközben végigvisz ugyanazon a tananyagon, amit a szerző a Stanford Egyetem The Science of Willpower and Change kurzusán tanít. Megtudjuk, hogy a stresszhelyzetekben alkalmazott megküzdési/menekülési (fight or flight) ösztönökön túl van nekünk egy másik ösztönös válaszunk is, a megáll/tervez (pause and plan). Ez utóbbi viszont nem a kívülről érkező, hanem a belülről kiváltott stresszhelyzeteknél indul be. Amikor akarunk/nem akarunk valamit, de jól tudjuk, hogy kéne/nem kéne. A külső stresszorral szemben felgyorsulunk: vagy bebaszunk egyet neki, vagy felkötjük a nyúlcipőt. A belsőnél ezzel ellentétben lelassulunk és előhúzzuk az önkontroll készségünket.

Van egy csomó minden, ami az akaraterő-akkumulátorainkat rendszeresen töltögeti. Ilyen például a meditálás, a sportolás, a lassú légzés gyakorlása, a természetben töltött idő, a megfelelő mennyiségű alvás, az egészséges ételek, az akaraterőnk tudatos edzése vállalásokkal és azok teljesítésével, vagy önmagunk emlékeztetése a magasabb rendű céljainkra. Értelemszerűen, ha ezekre nem fordítunk figyelmet, akkor elszalasztjuk a feltöltés lehetőségét.

Akad sajnos több olyan hatás is, ami észrevétlenül csapolgatja az akaraterő-tárolónkat. Ide tartozik például az, hogy ha jót cselekedtünk, akkor utána hajlamosabbak vagyunk bűnözni (pl. sportolás után bezabálni, vagy jótékonykodást követően eszetlenül költekezni). De ide tartozik a címben említett szituáció is: amikor ijesztgetnek bennünket vagy halandóságunkra emlékeztetnek (és ezt rendszeresen teszik a TV híradóban vagy az internetes hírportálokon), akkor az bizony negatív hatást gyakorol az adott pillanatban felhasználható akaraterőnk mennyiségére. Kisebb valószínűséggel fogunk nemet mondani a kísértésre, és kevésbé tartunk ki eredeti szándékunk mellett, hogy valamit megtegyünk. Nagyon érdekes példát említ a könyv, miszerint a dohánytermékeken található elrettentő képek és feliratok által előidézett aggodalom a fogyasztót leginkább egy újabb cigaretta elszívására ösztönzi, hogy gyorsan-ügyesen csökkentse a hirtelen jött feszültséget.

Bármilyen célod is van, amihez az akaraterődet mozgósítanod kell, ne feledd, hogy a médiából rád okádott folyamatos ijesztgetés kifejezetten keresztbe tesz az elképzelésed megvalósításának. Az efféle időtöltések helyett inkább válassz néhányat a töltekező tevékenységek közül, amiket fentebb listáztam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése