2017. január 23., hétfő

A szakbarbárság dicsérete

Emlékszem, az iskolában azzal indokolták, hogy miért kell azt a temérdek dögunalmas, de legalább haszontalannak tűnő (és később annak is bizonyult) tényinformációt végighallgatni, hogy ne legyünk szakbarbárok. Osztálytársainkkal együtt azóta is pont annyiszor volt alkalmunk a kovalens kötés fogalmát emlékezetünkbe idézni, mint amennyiszer az eposzi kellékeket. Mindezen erőfeszítések eredményeként az emberek többsége nem nagyon vásárol szépirodalmi regényt olvasási célból, és a versek rendszeres, kínkeserves elemzése is pont elég volt arra, hogy az életük hátra lévő részében messziről kerüljék az egymás alá írt, rímelő sorokat. Lett tehát a nép szakbarbár helyett szimpla barbár, hiszen azt sem állíthatjuk, hogy tömegével találkozhatnánk a szakmájukhoz igazán értő polgártársakkal.


Mert ugyebár úgy semmiképp nem leszel szakmád felkent barbárja, hogy egész nap a délután öt órát várod, amikor végre elszabadulhatsz a munkahelyedről. Anélkül, hogy örömödet lelnéd a tevékenységben, nem fogsz törekedni a fejlődésre, tehát a profizmust tisztes távolságban fogod magadtól tartani. Én bizony hiszek a szakbarbárokban, akik lelkesednek a saját szakmájuk iránt, és napról napra egyre jobbak lesznek benne.

Az általános barbárságot viszont nem úgy lehet elkerülni, hogy érdektelen, irreleváns, és még örömöt sem okozó ismereteket próbálunk a fejekbe erőltetni. Aminek sokkal több értelme van, és a szakmai kreativitásunkat is nagy mértékben elősegíti, ha a saját érdeklődésünktől vezérelve ismerkedünk a világ dolgaival. Lehet ez bármely tudományterület, művészet, mozgás vagy spiritualitás. Beleszarhatsz, már bocsánat, a Kőszívű ember fiaiba, a newtoni fizika képleteibe, vagy az élőlények klasszifikációjába, de ettől még nagy lelkesedéssel fogyaszthatod Kurt Vonnegut vagy Szabó Magda regényeit, elcsodálkozhatsz azon a Mindentudás Egyeteme segítségével, hogy a kvantumfizika eredményeit hogyan használjuk a mindennapi életben, és kíváncsiskodhatsz a tükörponty táplálkozásával kapcsolatosan, hogy pecázásod nyomán nagyobb eséllyel landoljon a bográcsban.

Kettő darab tanácsom van tehát:

  • Először is, legyél csak nyugodtan szakbarbár: valaki, aki szereti a munkáját és ért is hozzá. Ez utóbbi viszont nem megy sok-sok gyakorlás és folyamatos tanulás nélkül. Ha szereted, akkor viszont nem fáj.
  • Aztán szélesítsd a világlátásod, szigorúan csak olyan dolgokkal, amelyek érdekelnek. Szerintem az alapműveltség fogalma idejétmúlt baromság (olyan persze létezik, hogy “klasszikus műveltség”). Annyiféle tudomány- és művészeti terület van a világban, ráadásul egy csomó olyan, ami pár évtizede még nem is létezett, hogy nem lehet ebből egy általános érvényű alapot meghúzni. Illetve lehet, de csak önkényesen, így akár magadnak is kijelölheted.

Csinálhatod egyszerre is természetesen, ha penge vagy…

2 megjegyzés:

  1. Jó ez annak a gyereknek aki pontosan tudja mit akar csinálni majd az életben. Aki nem tudja az legyen inkább széles látókörű, szerintem. Hogy később majd tudjon választani és ne hiányozzanak az alapok.

    VálaszTörlés
  2. A fenti tanácsok felnőtteknek szólnak. A gyerekek ügye hosszabb történet, azzal természetesen egyetértek, hogy a gyerek sok mindenbe vonódjék be, de nagyon nem mindegy, hogy konkrétan mibe... :-)

    VálaszTörlés