2016. augusztus 9., kedd

Mikor adjuk fel és mikor ne?

Épp Seth Godin The Dip című könyvét olvasgatom, melyben arról is ír a szerző, hogy a gyakran hallható “sose add fel” nem jó tanács. Bizonyos dolgokat igenis fel kell adni, abba kell hagyni, hogy teret adjunk az igazán nekünk való témáknak. Érdemes felhagyni a sehová nem vivő, zsákutcába vezető tevékenységekkel, és el kell engedni azokat is, amelyek most még kellemesen langyosnak és biztonságosnak tűnnek, de elkerülhetetlen szakadék van az út végén. Számos alkalommal láttam magam is, főleg karrierek tekintetében, hogy emberek kényelmi szempontokból hosszasan kitartottak egy állásban, amit mérhetetlenül untak, vagy maradtak a süllyedő hajón, pedig jó előre látták a szomorú végkifejletet.


A sikerek viszont jellemzően pont azután érkeznek meg, hogy a nehézségek ellenére hosszan kitart valaki. Ott már nem tolonganak a versenytársak (ahogy Roger Staubach mondta: “There are no traffic jams along the extra mile.”) Godin szerint inkább így hangzik az értelmes tanács: “Sose add fel, amiben hosszú távon komoly potenciált látsz, csak azért mert pillanatnyilag nem tudod kezelni a nyomást.” Kiemelkedő és hosszú távon fenntartható eredmények abból születnek tehát, ha az igazán fontos témákban kitartó az ember, nem retten meg az akadályoktól, de észreveszi azokat a területeket, amiket igenis ott kell hagyni a fenébe.

Én is sokszor megtapasztaltam, hogy lehet ésszerűen feladni dolgokat, kudarc helyett lehetőségként tekinteni az így felszabaduló időre és energiára. Ha nem adom fel néhány hónap után a mérnöki tanulmányokat, ki tudja, mikor kerültem volna a helyemre, mint humán beállítottságú ember. Jártam én vitorlás- és búvártanfolyamra, de mindkettő esetében megfutamodtam a vizsga elől, mert rájöttem, hogy nem az én világom egyik sem. Közel egy évtized után megváltam az üzletrészemtől egy máig sikeresen működő cégben, ahol úgy éreztem, hogy már nem tudok megújulni, újra motiválttá válni, bármennyire is kényelmes életet biztosított számomra. Indítottam két új blogot, de abbahagytam őket egy-két tucat bejegyzés után, mivel egyértelművé vált, hogy egynél többet nem tudok hosszú távon fenntartani. Több éven keresztül vállaltam vezetői szerepet szakmai szövetségben, később azonban beláttam, hogy más, alkotó tevékenységeim fontosabbak számomra, így visszavonultam. Ugyanebből az okból mondom le az előadások tartására vonatkozó összes felkérést az utóbbi években.

És persze eszemben sincs feladni a számomra stratégiai fontosságú ügyeket: a vezetéssel kapcsolatos blogolást, egy-két évente új e-könyv megjelentetését, a ManageMentor applikáció folyamatos tartalmi és módszertani fejlesztését, valamint a Tudatos Vezetés képzési programok egyre több tanulni vágyó vezetőhöz és vállalatok egyre szélesebb köréhez való eljuttatását.

Tök mindegy, mennyi pénzt és energiát fektettél bele egy-egy dologba, ha nem tudsz benne fejlődni, ha nem élvezed, vagy ha nem ez az utad, akkor mielőbb érdemes elengedni. Erről jut eszembe: napjaink egyik legnépszerűbb és legkeresettebb hazai könnyűzenei együttese, a Halott Pénz énekese, Járai Márk másfél évvel a végzés előtt hagyott fel fogorvosi tanulmányaival, hogy idejét a zenélésnek szentelhesse. Érdekes módon szintén zenész fogorvos apukája is elfogadta a döntését. “A családból az a mentalitás jön, hogyha az ember csinál valamit, akkor azt csinálja profin.” - nyilatkozta egy interjúban. Profizmus pedig abból keletkezik, ha az ember egy dologra rendesen, kitartóan ráfókuszál.

Neked mit kellene végre elengedned, és milyen tevékenységedben kellene hosszú távon kitartanod?

4 megjegyzés:

  1. https://www.ted.com/talks/emilie_wapnick_why_some_of_us_don_t_have_one_true_calling - kedves Tamás, ajánlom figyelmébe a profizmussal kapcsolatos kijelentése okán.

    VálaszTörlés
  2. https://www.ted.com/talks/emilie_wapnick_why_some_of_us_don_t_have_one_true_calling - kedves Tamás, ajánlom figyelmébe a profizmussal kapcsolatos kijelentése okán.

    VálaszTörlés
  3. Ja... milyen igaz... nagy kedvenc a "tarts ki mindhalálig..."... és persze, könnyen feladva meg úgy mehet tönkre az ember, vagy legalábbis elszalaszthatja, hogy igazán kipróbálha magát "mélységben"... kedvenc témám nekem is...:-)))

    VálaszTörlés
  4. Köszi, láttam Emilie Wapnick előadását. Abban szerintem igaza van, hogy vannak diverz érdeklődésű emberek, akik nem egy dologra teszik fel az életüket, és ez jól is van így, de ez szerintem nem cáfolja, hogy tényleg profi nem leszel egy-két év alatt semmiben.

    VálaszTörlés