2016. március 7., hétfő

Miért muszáj dögunalmasnak lenniük a tárgyalóknak?

Régebben a szellemi dolgozók és vezetők többnyire külön irodákban dolgoztak, kevés tárgyaló volt, azok viszont általában zavarba ejtően formálisak. Tömör fa, bőr, satöbbi. A rendszerváltás után a nemzetközi cégek inkább az egyterű irodákat preferálták. Több, kisebb tárgyaló állt rendelkezésre a megbeszélésekhez, gyakran ablaktalan, kis, levegőtlen lyukak, minimál egyen-berendezéssel, fehérre festett falakkal, reluxával. A nagyobbfajta tárgyalók hatalmas asztallal vagy U alakba rendezett asztalokkal bírtak, a végtelen PowerPoint felsorolások és Excel táblák oltárának számító vetítővászonnal szemben. Elég bemenni ezekbe a helyiségekbe, rögtön megcsap a borzalmas meetingek hangulata: a rétestésztaként elnyúló, döntéseket nem eredményező, személyeskedésekkel tarkított, kínos vergődés. Sajnos 10-ből 9 tárgyaló még mindig ilyen, ahol megfordulok. Semmi szép, kellemes, barátságos. Se a színek, se a képek, se a tárgyak (ha egyáltalán vannak), a bútorokról nem is beszélve. Pedig ez alapvetően nem pénzkérdés: egy normálisabb fajta irodai szék és asztal nem feltétlenül olcsóbb mint néhány kényelmes fotel vagy kanapé.


Hiszek benne, hogy a környezet alapvetően befolyásolja a hangulatunkat, az pedig a motivációnkat, az alkotókedvünket és a másokhoz való hozzáállásunkat. Könnyű anyázni e-mailben, nehezebb a tárgyalóasztal két oldalán, és egészen nehéz kávézás közben vagy fehér asztal mellett. Ha lehuppanunk a kanapéra, csökken az egymás közötti távolság, az informális közeg jó táptalaja a bizalommal telibb kommunikációnak, egymás meghallgatásának, a közös problémamegoldásnak. Nem állítom persze, hogy mindig és mindenkire igaz ez, biztos van olyan barom, aki a masszázságyon is képes befeszülni és bunkó/önző módon közelíteni bármihez. De a többségnél érvényesnek tartom a megállapítást.

A héten jártam egy 150+ fős marketing szolgáltató cég irodájában, ahol sok és sokféle tárgyalórész volt kialakítva. Volt formálisabb, irodaszerűbb is, de a többségét otthonos stílus jellemezte. Bármelyikbe szívesen beültem volna megbeszélni az aktuális ügyeket. Valaki vette a fáradságot, hogy kellemes környezetet rendezzen be mindegyikben.

Annak is van jelentősége, hogy milyen megbeszéléseket tartunk az irodában, és miket tárgyalunk meg az irodán kívül. Vannak olyan tapasztalt vezető ügyfeleim, akik tudatosan használják a különféle helyszíneket. Az operatív egyeztetésekre pont megfelel a tárgyaló, de valamit egy ebéd közben jó megbeszélni, valamit egy kávé mellett, a stratégiai kérdésekre vagy a kreativitást igénylő feladatokra pedig igenis megéri kibérelni egy offsite helyszínt, leginkább egy nyugodt, természetközeli helyen. Persze valaki most legyint, és továbbra is úgy várja a kreativitást és a helikopter-nézőpontot a kollégáitól, hogy ugyanabba az ingerszegény, deprimáló tárgyalóba ülnek be, ahol a heti értekezletet szokták tartani, ráadásul mindenki a “szokásos helyén” csücsül. Aztán csodálkozik, hogy nem történik áttörés, csak a saját tengelyük körül pörögnek, mint a motolla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése