2016. február 11., csütörtök

A rész-optimalizálás tragédiája, avagy A nagy dobás c. film ajánlója

Tegnap megnéztük az öt Oscar jelölést kapott A nagy dobás című filmet, mely a 2008-as gazdasági válságot kiváltó pénzügyi szarkavarásról szól. A filmalkotási szempontokon kívül, melyekre hozzáértés hiányában nem térnék ki, két okból feltétlenül érdemes megnézni. Egyrészt jól meg lehet belőle érteni, hogy pontosan milyen piaci viselkedések, pénzügyi termékek és gondolkodás rengette meg a világ számos országának gazdaságát, és eredményezte csak az USÁ-ban több millió ember munkahelyének és lakhatásának elvesztését. Egyébként igencsak oda kellett figyelni, hogy egy kívülálló megértse a kérdéses termékeket és működésmódokat, valamint azok hatását a piacokra.


Másrészt rendkívül plasztikusan lehet érzékelni, hogy milyen károkat okoz a rész-optimalizálás, amikor a gazdasági szereplők vagy vezetők a saját, könnyen indokolható érdekükből kihasználnak üzleti lehetőségeket, melyek költségét valaki más fizeti meg a későbbiekben. Jellemzően egyébként bonyolult folyamatokat találnak ki, és visszaélnek a tömegek tudatlanságával.

A rész-optimalizálás tulajdonképpen olyasmi, mint amikor én átsöpröm a szemetet a házam elől a másik háza elé. Nálam tisztaság van, ez a lényeg, a szomszéd viszont megszívta. Ennél klasszisokkal undorítóbb eset, amikor az összesöpört műanyagszemetet inkább meggyújtom egy kupacban, melynek következtében egy több száz méter sugarú körben pár ezer ember fuldoklik, néhány tucat háziasszonynak pedig megbüdösödik a kiteregetett ruhája. Semmi gond, nekem eltűnt a szemetem, ingyen. 

Hasonlítsuk ehhez azt a néhány ezer (tízezer?) személyes és busás haszonélvezőjét a kockázatos jelzáloghiteleknek, egyéb kapcsolódó kötvénytermékeknek és különféle szolgáltatásoknak (az ingatlanközvetítéstől az ingatlanfejlesztésig), akik áldásos tevékenységét sok-sok millió ember szenvedte el: akár közvetlen módon, akár adófizetőként, a bankszektor szanálásakor. Nem követtem egyébként a híreket, de a film szerint végül egyetlen kis hal került börtönbe, annak ellenére, hogy a játékban a bankokon kívül a hitelminősítők és a felügyeleti szervek szerepe is egyértelműen megállapítható.

Távol van tőlünk az USA, nem foglalkozunk a mindennapokban bonyolult pénzügyi konstrukciókkal. Szerintem viszont minden vezető felelőssége, hogy tevékenysége során ne keletkeztessen irdatlan mennyiségű fekáliát, és főleg ne ömlessze bele egy ipari ventilátorba vagy turbinába, amit aztán temérdek szerencsétlen moshat ki az arcából. De azért is felelős, hogy legalább a saját kis területén ne úgy oldja meg napi szinten a problémákat, hogy egy elegáns mozdulattal egy társosztálynak tesz vele keresztbe, majd csodálkozik, hogy "nem együttműködőek a kollégák".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése