2015. augusztus 24., hétfő

A győztesek nem rinyálnak

Jack Ma-tól, a világ egyik legsikeresebb B2B e-commerce cégének alapítójától számos találó idézetet lehet olvasni. Az egyik kedvencem, hogy "a győztesek nem rinyálnak" ("winners do not whine"). Bár azt ő sem vitatja, hogy alkalmanként rátörhet bárkire a rosszkedv vagy a csalódottság, az állandó panaszkodás a sikertelenség biztos jele. Akármilyen tevékenységbe is fogsz, nehézségekkel, kihívásokkal és korlátokkal fogsz találkozni. Azon múlik, hogy mennyire leszel eredményes, hogy ezeket az akadályokat miként tudod kezelni. Szerintem nagyon nem mindegy, hogy az energiád a jajveszékelésre vagy a megoldáskeresésre fordítod, és az sem, hogy a felelősséget felvállalva összességében mennyi erőfeszítést teszel a dologba. Ahogy szokták mondani: a mester többször hibázott, mint ahányszor te egyáltalán megpróbáltad.


A közelmúltban olvastam egy szervezeti kultúrákkal foglalkozó vezetési szakkönyvet, melynek kutatási hátterét rendkívül érdekes módszertan biztosította. A számos szervezet vezetőivel készített interjúk során leginkább arra fókuszáltak a szerzők, hogy milyen nyelvezetet használnak, miről beszélnek az alanyok, és a többségtől hallott nyelvhasználatának megfelelően kategorizálták be a szervezeteket különféle fejlődési szintekre. A "szar az élet" ("life sucks") szintje a padló, aztán annál már egy magasabb szint, ha valaki csak a saját életét tartja szarnak, míg másokét kedvezőbbnek ("my life sucks"). Mihelyst elkezdenek az emberek felelősséget vállalni saját életükért, eljuthatnak a személyes sikerek szintjére, amiről szívesen beszélnek, leginkább énközpontúan, másokkal versengve, magukat előszeretettel helyezve a többiek felé (nem feltétlenül direkt módon, inkább implikálva). Ezután jön a következő szint, amikor már megélték az egyéni sikereket, és leginkább a csapatukkal közösen elért eredményekről számolnak be, saját maguk tömjénezése nélkül, szerényen, szakmai alázattal, de egyúttal nagyon eltökélten, kitartóan és keményen dolgoznak.

Visszatérve a sikeres emberek és a panaszkodás kapcsolatára, érdemes megfigyelni, hogy a mondanivalójukban igen kevés teret kap a rinyálás. Bár a panaszkodók erre biztos azt mondanák, hogy azért nem, mert sikeresek. Szerintem pedig pont fordítva van. Azért sikeresek, mert a céljaikra, az építkezésre, az alkotásra, a megoldáskeresésre fordítják az energiájukat, és így nem kapartatják el kerekeiket az önsajnálat dagonyájában, sárral összecsapva mindenkit a helyben forgó kerék hatósugarában.

3 megjegyzés:

  1. Ezzel csak annyi a probléma szerintem, hogy vannak olyan körülmények, amiket tudunk irányítani, és vannak olyanok, amiket nem. Ha azok a körülmények rosszak, amiket nem tudunk irányítani, és azok kerülnek túlsúlyba, akkor sajnos nem sok mindent tehetünk a rinyálás ellen.
    Például (és ez most rinyálás lesz), a mi cégünk hosszú távon gondolkodik, 10-15 éves szerződéseket kötünk. Ha a jelenlegi politikai helyzet kiszámíthatatlan, én hiába teszek meg minden tőlem telhetőt, amikor 1. a partnerektől ez jön visszajelzésként, 2. azt sem tudom kiszámítani, holnap milyen törvényt hoznak, nemhogy azt, hogy 10 év múlva.

    VálaszTörlés
  2. Igen, Attila, itthon valóban nehezített akadálypályán játszunk… Ezzel együtt, hogy Stephen Covey-ra hivatkozzak, a hatékony ember a figyelmét első sorban arra fordítja, amire közvetlen hatása, vagy legalább befolyása van, és minél kevesebb pszichikus energiát szentel arra, amit nem tud befolyásolni. Ezeket tényként kell elfogadni, mint az időjárást. Bár azzal egyetértek, hogy alkalmanként ki kell engedni a gőzt.

    VálaszTörlés
  3. Egyetértek Tamással. A blog bejegyzés ebből a nézőpontból arról szól, hogy, valaki tudatosan vállalja a 15 év kockázatát és arra fordítja az energiáját, hogy a helyzetből jól jöjjön ki vagy a inkább a rinyálással foglalkozik és abban próbál advanced szintet elérni. Aki a rinyálást gyakorolja nap, mint nap, az természetesen abban lesz jó, csak ezért ritkán fizetnek pénzt vagy lehet valaki bolgod ilyen hozzáállással.

    Meg lehet állapítani, hogy pl "itthon valóban nehezített akadálypályán játszunk" vagy "a jelenlegi politikai helyzet kiszámíthatatlan", de ezzel foglalkozni értelmetlen, mert nem vezet sehova. Az ember energiája véges és ha a nyafogásba belefektet mondjuk x mennyiséget, akkor az az x hiányozni fog onnan, amikor a problémát kellene megoldania.

    Nálunk a gyerekeknek is meg lett mondva, hogy lehet nyafogni, de előtte menjen be a szobájába és csukja be az ajtót.

    raki

    VálaszTörlés