2014. április 28., hétfő

Hogyan csökkentsd felére a reggeli üvöltözést a gyerekekkel?

Hát implementáld az agilis vezetési módszerek egyes elemeit a családban! Ezt javasolja nekünk Bruce Feiler 2013 februári TED beszédében, alapos kutatómunka és saját családjában gyűjtött tapasztalatai alapján. Bár az agilis megközelítés gyökerei több évtizedre nyúlnak vissza, 2001-ben fogalmazta meg 17 szoftverfejlesztő az Agile Manifesto-t, ahonnan elindult világhódító útjára ez a menedzsment innováció, és más, a szoftveriparon kívüli fejlesztési munkáknál is alkalmazni kezdték. Akit alaposabban érdekel, olvassa el ezt a Wikipédia szócikket, aki pedig szeretné csak a lényegét röviden megérteni, az a TED videóban talál rá közérthető magyarázatot.


A családon belüli káosz, a szülői tehetetlenség érzése és a közösen átélt stressz csökkentésére Bruce Feiler több, az agilis módszertanból merített, saját famíliája életébe már évek óta beépített ötletet is felhoz. Ebből kettőre szeretnék röviden kitérni. Az egyik a reggeli ellenőrzőlista, ami egy nagy táblán található. Ahogy az egyes családtagok végeztek a reggelente elvégzendő apró feladatokkal a reggelitől a fogmosásig, mindenki kipipálgathatja az egyes tevékenységeket (felhatalmazás, felelősségvállalás, mindenki számára látható visszajelzés a haladásról). A gyerekek állítólag nagyon élvezik, és akár már az első héten felére csökken a szükséges dörgedelmek mennyisége.

Egy másik gondolat a heti rendszerességű családi megbeszélések (kb. retro-k) rendje, ahol közösen összegyűjtik, mi ment jól azon a héten, mi nem ment jól, és mire szeretnének a következő héten fókuszálni. Feiler szerint meglepően sok új dolgot megtudhatunk így gyermekeink gondolataiból. Egy kapcsolódó saját történetet is elmesélt:  a túlreagálás (kb. hiszti) csökkentésével kapcsolatban szerettek volna néhány szabályt megbeszélni, amit a nyolcéves gyerekek találtak ki maguknak. Bizonyos időkeretben megállapodtak, amennyit lehet hisztizni. Amikor pedig később az egyik lánya rákezdett a hisztire, a másik már indította is a visszaszámlálást, lecsökkentve a visítás időtartamát.

Tényleg érdemes megnézni a videót, van még benne pár gyöngyszem. Persze, mint minden innovatív megközelítésre, erre is lehet rögtön károgni, hogy micsoda amerikai baromság behozni a családba a munkahelyi módszereket. Igaz, lehet helyette továbbra is kiabálni, büntetéssel fenyegetőzni, a sikertelenség eredményeképp pedig felrobbanni.

Köszönöm a témafelvetést a Tudatos Vezetés blog egyik rendszeres olvasójának, Rakinak.

2 megjegyzés:

  1. Tetszik a kérdésfelvetés :) Mi csak úgy tudtuk csökkenteni nézeteltéréseinket a gyerekekkel, hogy közelebb férkőztünk a fantáziavilágukhoz. A házilag készített eszközünket - más családok örömére is - egy kicsit továbbfejlesztettük és ez lett belőle: www.plukkido.hu Itt nem kell pipálgatni ;)

    VálaszTörlés
  2. Megmondom őszintén, hogy még amikor a komment született, megnéztem a plukkido.hu-t és azóta gondolkozom, hogy ez a benefitto jó ötlet-e, mennyire jót ötlet. Végül nem jutottam semmire :-) Jól hangzik, de látni kellene a gyakorlatban.

    Viszont az oldalon találtam pár példát, amiből az egyik beletrafált egy nálunk is létező problémába :-)

    "Ha összepakolnád azokat a játékaidat, amikkel éppen nem játszol."

    Visszagondolva, nekem nem túl sok játékom volt, de a mostani gyerekeknek szerintem nagyon sok van. Talán túl sok is. Relatív olcsó lett a gyerekjáték, főleg, amióta mindn műanyag és Kínában gyártják. Annyi van nekik, hogy ha sok elöl van, akkor az már kezelhetetlen mennyiség, nem lehet rendben tartani. ( Bár az egy medzsik, hogy az oviban hogy tart rendet az ovónéni... :-) ) ( mint a fiamtól megkérdeztem a "carrot or stick" aproach-ot használja, mert pl akkor mehetnek le a gyerekek az udvarra, ha rend van )

    Szóval jött a rettentő eredeti ötlet, hogy a játékaik nagy részét bedobozolom és bizonyos időközönként, ha kérik, akkor a dobozokból ki lehet venni de cserébe másik ugyanannyit vissza is kell rakni. Így ha kell új játék, kapnak is, de azért a rendet megtartani is könnyebb, mert nincs annyi kacat elöl.


    Na és akkor hogy jön ez az egész egy vezetői bloghoz? :-)

    Úgy, hogy nagyon fontos, hogy egy vezető/szülő ne csak azzal operáljon, hogy rendet rakat (szabályokat hoz, tilt), hanem olyan körülményeket teremtsen, amikor a rendrakás ( munkavégzés ) valamennyire automatikus lesz. A kereteket kell meghatározni megfelelően és a megfelelő emberekkel sokminden "magától megy".

    raki

    VálaszTörlés