2014. március 17., hétfő

Nincs rá időd? Ez csak kifogás!

Nem sportolok. Nem osztom meg a tudásomat. Nem űzöm a hobbimat. Nem tűzök ki célokat. Nem ülök le négyszemközti beszélgetésekre az embereimmel. Nem foglalkozom újításokkal. Nem olvasok, nem tanulok újat. Nem töltök elég időt a családdal.

És miért nem teszed? — kérdem én. Hát nincs rá időm. — jön a szinte egységes válasz. Mondok én erre valamit: nem időd nincs, hanem az adott dolog nem elég fontos számodra. Hogyne lenne! — és már megy is fel benned a pumpa. Szerintem meg nem az. Ha valamire nem szakítasz időt, akkor az pontosan azt jelenti, hogy a prioritási listádnak nem az első traktusában helyezkedik el a dolog.

El tudsz-e lógni egy egész délutánt a munkából véletlenszerűen kiválasztott napon? Ugye nem? És mégis. Ha cseng a telefon, hogy a gyerek belázasodott az oviban, nem számít, mit szól a főnök, nem baj, hogy le kell mondani az ügyfelet, egyből ez lesz az első számú prioritás.


Vagy tizenöt éve történt, amikor még alkalmazottként dolgoztam egy tanácsadó cégnél (mondanom sem kell, hogy nem nyolcórásak voltak azok a munkanapok), hogy a vasárnap esti focin kifordult a térdem. Mivel nem először történt, biztos voltam benne, hogy a gipsz után gyógytornára kell járnom. Hogy lenne nekem a nap közepén erre mondjuk két órám, hogy odamenjek, gyógytornázzak, visszatérjek? Hát úgy, hogy fontos. Így aztán heti három alkalommal mentem, a nap közepén, amikorra épp kaptam időpontot. Hasonlóképp járunk el, ha egy temetésre kell mennünk, vagy ha hirtelen mégis csak le kell ülni egy kiváló kollégával beszélgetni, mert felmondani készül, mi pedig meg szeretnénk tartani. 

Nehéz szembenézni vele, hogy rajtad múlik és nem az időn. Lehet korábban felkelni, később lefeküdni. Lehet bizonyos programokat lemondani vagy elhalasztani. Lehet magunkat mással helyettesíttetni. Ki lehet hajítani a tévét az ablakon. Otthon lehet felejteni a számítógépet vagy a telefontöltőt. Ad absurdum még munkahelyet is lehet változtatni. Te döntöd el, hogy épp akkor mi a legfontosabb számodra, amit előre veszel. Egyébként a tényleges fontosság hiányán kívül lehet más is az állítólagos időhiányod mögött. Például lusta vagy korábban felkelni vagy nekiállni munka előtt/után sportolni. Nincs türelmed a gyerekkel játszani. Utálod rendbe tenni a kertet. Nem akarsz a kollégával találkozni, mert irritál. Nem ülsz le az embereiddel beszélgetni, mert félsz attól, ami ott történhet, vagy nem tudod megfelelően terelni a beszélgetést. Oldalakon keresztül tudnám sorolni, mi minden lehet a valódi ok, de sokkal egyszerűbb indoklás, hogy nincs rá időd.

"Lack of direction, not lack of time is the problem. We all have 24 hour days." — mondta Zig Ziglar

Neked mire nincs időd, amit állítólag fontosnak tartasz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése