2014. március 24., hétfő

Mondjátok anyukátoknak, hogy nektek is mondja meg

Ők azok.
Épp Stephen Denning The Leader's Guide to Radical Management című nagyszerű könyvét olvasom, melyben arról ír többek között, hogy a 21. században az igazán jó cégek az ügyfelek lenyűgözésére gyúrnak ("delighting customers"). Nem csupán terméket vagy szolgáltatást akarnak nekik eladni. Próbáltam összeszedni, milyen cégek vagy szervezetek tudtak engem lenyűgözni produktumaikkal, de nem lett túl hosszú a lista. A hétvégén azonban egy újabb tétel került fel rá.

Már régóta készültünk Encsre, az Anyukám Mondta nevezetű étterembe. Korábban írtam is már róla ismeretlenül egy bejegyzést a híre alapján. Most viszont kifejezetten azért keltünk útra barátainkkal, hogy ott vacsorázhassunk. Rögtön felmerül a kérdés, hogy ugyan kinek jut eszébe egy Miskolctól 30 kilométerre lévő borsodi kisvárosban kiemelkedő színvonalú éttermet nyitni, amit ráadásul alig lehet megtalálni, mert még csak nem is közvetlenül az utcáról lehet bemenni. Ötkor érkeztünk, és csak néhány autó állt az épület előtt. Gondoltuk, még nincs vacsoraidő. Belépve meglepően tapasztaltuk, hogy ettől függetlenül gyakorlatilag minden asztal tele volt.


Nem ecsetelem végig, hogy este tízig milyen kulináris élményekben volt részünk, de mindenesetre átlagos budapesti árszinten jóval átlag feletti, kiváló ételeket kóstolhattunk meg. Hozzá komoly tokaji borválaszték, amit ugyancsak megszondáztunk. Csak egy apróság: a ház bora (furmint) az ország talán legelismertebb borásza, Szepsy István pincéjéből származik. A borok, újabb meglepetésünkre, szinte bolti áron. A felszolgálás kedves, figyelmes, de szinte észrevétlen. Tehát nem csak kifogástalan éttermi szolgáltatásban lehetett részünk, mindezt jó ár-érték arány mellett élvezhettük. Nekem már ez is elég lett volna a lenyűgözéshez.

Mivel a szomszédos településen volt csak szállás, sofőrsegélyt szerettünk volna igénybe venni, hogy hazaszállítmányozzanak bennünket. Készségesen fel is ajánlották, hogy hívnak nekünk. A sofőr azonban valami okból kifolyólag nem tudott értünk jönni. Semmi baj, mondta az üzletet 19 éve vezető testvérpár egyik tagja, Dudás Szilárd, megoldjuk mi. Pár perc múlva jött, hogy bármikor indulhatunk. Erre maga az étteremtulajdonos beült az autómba, és elfuvarozott bennünket a néhány kilométerre található panzióba. Közben beszélgettünk, elmesélte, hogy a napokban voltak nála a Forbes Magazintól interjúzni. Amikor megérkeztünk, már jött is érte a kollégája, hogy visszavigye. Minden unszolásom ellenére nem engedte meg, hogy kifizessük a sofőrsegítség árát, azt mondta, szívesen elhozott. Ismételt lenyűgözés. Nekik ezek szerint ezt mondta az anyukájuk.

Emlékezetes este volt, máskor is megyünk, másnak is ajánljuk. Érdemes volt csak ezért elutazni Encsre. Úgyhogy egyrészt menjetek el oda, másrészt hallgassatok anyukátokra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése