2014. március 10., hétfő

Mit tegyünk, hogy jobb legyen mindannyiunknak?

Most jelent meg Henry Mintzberg ingyenesen letölthető pamfletje, Rebalancing Society címmel (köszönet Varga Tamásnak a megosztásért). Alapvetően arról szól, hogy ha szeretnénk használható állapotban visszaszolgáltatni Földünket a fiainknak és unokáinknak, akiktől kölcsönvettük, muszáj felhagyni a fizikai és emberi erőforrások kimerítésével és könyörtelen kihasználásával, helyette inkább az emberi leleményesség segítségével új lehetőségek feltárására kell koncentrálni. A kommunista berendezkedés 25 éve megbukott, mert az állam önmagában, a magánszektor és a civil szféra nélkül nem tud hatékonyan működtetni egy társadalmat. A kapitalista működésmód se bizonyult tökéletes megoldásnak, hiszen, különösen az USÁ-ban, a gazdaság rátelepült az államra, akaratát keresztülviszi, és a megválasztott kormányzat nem tudja megfelelően képviselni az emberek érdekeit a nagyvállalati érdekcsoportokkal és a kapzsi tulajdonosok szűk körével szemben. A civil kezdeményezéseket a kommunistákhoz hasonlóan a tőke se túlzottan preferálja. Az eredményeket sajnos az elmúlt évtizedekben láthattuk, legutóbb a subprime hitelválság esetében. Mintzberg szerint csak akkor billen helyre a társadalmi egyensúly, ha egymás elnyomása nélkül, egyaránt megfelelő teret kap a magánszektor, a kormányzati és a civil szféra. Sem az állam, sem a pénz kizárólagos hatalma nem vezet az emberek és leszármazottaik számára kielégítő és fenntartható eredményre. Az egyének és a közösségek szerepvállalásának növelésére is szükség van.


A szerző arra is nagy hangsúlyt fektet írásában, hogy mindig mástól várjuk a megoldást a problémákra. Más ország csökkentse a szén-dioxid kibocsátást, más menjen gyalog. Szerinte erre már nincs idő, mindenkinek hozzá kell tennie a saját részét. Átgondoltam gyorsan, milyen egyszerű és nem túl sok fáradsággal járó konkrét lépéseket teszünk mi magunk a családban például a környezetvédelem érdekében, példát is mutatva gyermekeinknek:
  • szelektíven gyűjtjük a hulladékot
  • a korábbi szeméttermelésünket csökkentettük (pet-palack, tetrapak doboz, alumíniumdoboz csomagolású termékek vásárlását minimalizáltuk)
  • nem szemetelünk
  • rövidebb távokon gyalogolunk vagy kerékpárt használunk autó helyett 
  • leszoktam az autóvezetés során a száguldozásról, versenyzésről
  • bevásárlótáskákat használunk eldobható szatyor helyett
  • bár többször felmerült, nem szereltetünk légkondicionálót a házunkba
  • a téli fűtést középszinten tartjuk, az épületet korábban hőszigeteltettük
  • az energia- és vízpazarlást kerüljük, kútvizet használunk locsoláshoz
  • friss termékeket igyekszünk környékbeli termelőktől, a helyi piacon vásárolni
  • törekszünk a természetes alapanyagokbók készült élelmiszerek vásárlására
  • új háztartási eszköz beszerzése esetén energiatakarékos típust választunk, de csak akkor cserélünk, ha a korábban használt már nem javítható
  • a tréningeken fel nem használt papírok üres oldalát újrahasznosítjuk rajzlapként

Szerintem minden család tud legalább 10 olyan életmódbeli változást eszközölni vagy tovább folytatni, ami csökkenti a környezetterhelést. Mások rendbe teszik a környezetüket, kitakarítják a közterületet, növényeket ültetnek. Megint mások iskolát vagy óvodát szerveznek, hátrányos helyzetben lévőket segítenek, azaz klasszikusan állami feladatokat vesznek át ott, ahol azt nem tartják eredményesnek. Mintzberg kimondja globális megfigyelései alapján, amit nekünk itthon is fel kellene fognunk: sem a piac, sem az állam nem fog egyensúlyt és kívánatos viszonyokat tekinteni önmagában a társadalomban. Az embereknek meg kell mozdulni, kezdeményezéseket tenni vagy másoké mellé állni, szükség esetén pedig ellenállni az őket hülyének néző és egymás ellen fordító gazdasági vagy politikai szereplőknek. Az "öregre" érdemes figyelni, mert okosakat szokott mondani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése