2013. február 28., csütörtök

Két tipikus beosztotti frusztrációs tényező csökkentése

Beosztottak és középvezetők gyakran megemlítenek nekem két dolgot, ami bosszantja őket a munkavégzés mindennapjaiban. Az egyik, hogy mások döntenek  felettük, nem sok teret kapnak a saját munkatevékenységeik vagy területük önálló formálására. A másik, hogy nem tudják, vagy nem értik a felettesek döntéseinek hátterét. Persze nem gondolja senki, hogy minden döntésbe minden dolgozónak bele kellene vagy lehetne szólnia, és azt is tudják, hogy a végső felelősség a vezetőé.

Elgondolkodva a dolgon, öt jól elhatárolható helyzetet azonosítottam abból a szempontból, hogy miként történhet a döntéshozatal:

1. Minden munkakörben vannak olyan döntések, amiket a kolléga saját maga meghozhat. Minél több ilyen területet találunk, annál kompetensebbnek és annál inkább felhatalmazottnak érezheti magát a dolgozó. Például egy tanácsadó cégnél megvannak a modellek és eljárások, de azon belül a konzultáns maga fogja az ügyfélnél meghatározni egy megbeszélésen, hogy merre tereli tovább a folyamatot. Vannak persze kötöttebb munkakörök is, de ott is kell lennie olyan tevékenységeknek, amit saját elhatározása szerint kivitelez az illető.

2. Közös döntés születik akkor, amikor a vezető és a beosztott ténylegesen megvitatják a helyzetet, együtt mérlegelik a lehetőségeket, aztán kiválasztják azt a megoldást, amit a folyamat a legmegfelelőbbnek hoz ki.


3. Olyan szituációk is vannak, különösen azokban az esetekben, ahol minden megoldás egyaránt tartalmaz markáns előnyöket és hátrányokat, amelyeknél a végső döntést a vezető mondja ki, vállalva a felelősséget. A döntés-előkészítésbe, az információgyűjtésbe, a véleményalkotásba azonban érdemes bevonnia az embereit.

4. Megint más eset, amikor a kollégáktól csak véleményt kér a vezető. De az tiszta, hogy nem feltétlenül az fog történni, amit a munkatársak szeretnének.

5. Az ötödik típusa a helyzeteknek olyan, hogy a vezető vagy a vezetőség mások bevonása nélkül határoz. Ebben az esetben viszont nagyon fontos, hogy az érintettek megtudják, mit és milyen szempontok mérlegelésével döntöttek. Legyen lehetőség kérdezni, értelmezni.

Véleményem szerint az emberek el tudják fogadni, hogy mind az ötféle megközelítés lehet szükséges és indokolt. Két dolog járulhat hozzá a frusztráció csökkentéséhez. Az egyik, hogy minél több döntést hozhassanak meg az érintettek, vagy vonják be őket a döntéshozatalba, vagy legalább hallgassák meg a véleményüket. Ha ezekre nincs mód, akkor minimum magyarázzák el nekik érthetően a döntés hátterét. A másik, hogy az emberek értsék, hogy éppen melyik döntéshozatali módszert alkalmazzuk, pl.: "Ezt döntsd el nyugodtan Te!", "Vitassuk meg és válasszuk ki a legjobb opciót!", "Szeretnélek bevonni Benneteket a döntés előkészítésébe, de én fogom eldönteni.", "Kíváncsi vagyok a véleményetekre, de a végén én döntök.", "Így döntöttem és szeretném elmondani, hogy milyen tényezőket mérlegeltem."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése